A meseterek vagy mesekertek olyan játszóterek, ahol a hagyományos játékszerek ugyan megtalálhatóak, de egyedi ruhába öltöztetve szórakoztatnak kicsiket és nagyokat. Nemcsak a testet mozgatják meg, de a lelket is, hisz mindegyikük egyedi, egy-egy történetet mesél el, így aki kiül valamelyik parkba, feltöltődhet testileg-lelkileg egyaránt.
Ezek a meseterek igazi képzőművészeti alkotások, amelyek a felnőtteknek is tartogatnak meglepetéseket, amellett, hogy a gyerekek hintázhatnak, csúszdázhatnak, kúszhatnak-mászhatnak itt. A nem szokványos játszótéri elemek, a saját fejlesztésű játékok, a sok-sok népmesei elem, illetve az erőteljes színek miatt is nagyon szeretjük őket Balatonföldvártól Szentendréig, Nagycenktől Visegrádig.
Kő Boldizsár képzőművész családból származik, a szülei (Péterfy Gizella, festőművész és Kő Pál, szobrászművész -a szerk.) és testvére, Kő Virág is képzőművészek, így adta magát a kőfaragó iskola, amelyet elsőként elvégzett, majd a grafika-tanári szak a Képzőművészeti Egyetemen.
A szüleim útját folytatom, ők mindig közösen alkottak, amit apa faragott, édesanya kifestette
– mondja Kő Boldizsár szerényen.
Grafikusból a meseterek művészi mestere
Abban az időszakban fordultam a játszóterek felé, mikor én is naponta vittem a gyerekeimet ilyen helyekre. 1999-ben Balla Gábor barátommal álmodtuk meg az első meseteret (a Zöld Pétert a Millenárison), egy olyan helyet, ami tulajdonképpen egy szabadtéri kiállítótér művészi szobrokkal, amire felmászhatnak a gyerekek. Ezek a játszóterek térbeli mesekönyvek, ez egy tökéletes műfaj ahhoz, hogy a művészet kikerüljön a kiállítótermekből, és minél több emberhez eljusson. Misszió számomra, hogy a játékok, amellett hogy élvezetesek legyenek mind a gyerekek, mind a felnőttek számára, olyan környezetet teremtsenek, amely valamennyire ízlésformáló szereppel is bír, és olyan szimbólumok jelenjenek meg, amelyek a lélekre is hatnak
– meséli a művész.
2013 táján, mikor barátai, Fruzsi és Olivér játszótérre vitték a gyerekeiket, köztük Jancsit, aki súlyosan mozgássérült, megszületett a mozgássérült gyerekeknek készített speciális játékszerek ötlete is. Minden egyes alkalommal azon tűnődtek, vajon miért nincs egyetlen olyan játszóeszköz sem, amit a sérült kisfiuk kényelmesen használhatna. Olyan játék pedig, amelyen együtt játszatott volna a testvéreivel vagy a többi gyerekkel, pláne nem akadt. Az álmodozást a megvalósítás követte, összefogtak, belevágtak, és végül olyan játszótéri eszközöket fejlesztettek, amelyek közös játékot tesznek lehetővé a speciális igényű és a többi gyerek számára, és bármely, már létező játszótéren is elhelyezhetőek.
Mi az alapelv, az alapkoncepció?
A művészetet akarom az emberek keze ügyébe tenni, hogy mindenki számára elérhető legyen, például köztereken, parkokban. Innen ered a kifejezés is, ezért nem játszóterek ezek a szó szoros értelmében, hanem meseterek, ahol a lelkünk is játszik, mert miközben a testünk mozog, ugyanúgy a képzeletünk is vele lódul.
Ez nem egyemberes feladat. Állandó a csapat?
Sokféle művészből állunk össze egy-egy munkára mindig, hisz mindegyik ilyen tér egyedi alkotás, nem széria, személyes teret hozunk létre újra és újra. Csapatukban található dizájner, gyerekpszichológus, kommunikációs szakember, szervezetfejlesztő, pályázatíró és kreatív szakember is. Első saját fejlesztésű játékunk a Pillangó névre hallgató négyágú libikóka volt, amelyen két sérült gyerek hason fekve, és két egészséges, ülő gyerek játszhat közösen. Együtt hozhatják mozgásba, és a középen található forgatós játékkal is közösen játszhatnak. Hasonló a Bucka névre hallgató játék is, és a Nyíregyházán álló játszótéren debütált.
A művészet szeretete és a mesék az alkotó mindennapjainak a részét képezik családja és felesége, Gulyás Anna révén is, aki mesemondó-énekes (Évkerék Társulat, HolddalaNap Zenekar), és sokat sokat segít a szervezési- és papírmunkában, illetve a témák felkutatásában. Kő Boldizsár két kislánya szívvel-lélekkel teszteli a játékokat, a nagyfiai pedig fúrnak-faragnak, csiszolnak, például a Benczúr-kertben is kivették a részüket a munkából.
A művész is szülő, ha gyerekei vannak, aki folyamatosan maga is tanul a nevelés során, hisz ez egy oda-visszaható kölcsönhatás jó esetben.
Igen, sokat tanultam a gyerekeimtől. Apró termetű prófétákként tekintek rájuk. A színek alapvetően Csikó fiamtól jöttek, hiszen én inkább fekete-fehérben rajzoltam, a színes filctollakkal akkor kezdtem el rajzolni, mikor együtt alkottunk. Ábel fiammal pedig rengeteg állatot tartottunk. Azóta is sokat dolgozom együtt mindkettőjükkel. A lányok viszont nagyon mások, és más dolgokat hoztak az életembe. Ők sokkal jobban tudják, mit szeretnének, jobban meg tudják fogalmazni az érzéseiket is. Velük éve óta egy folytatásos meseregényen dolgozunk estéről estére, melynek az izgalmassági faktorát 1-10-ig ők állítják be.
Legismertebb munkái a Millenárison található Zöld Péter Játszótér, a 2016 nyárán átadott Mesekert a Skanzenben, a Tündér Ilona a Holnemvolt Parkban, az Assisi Szent Ferenc játszótér, de nagyon népszerű a Magyar Tenger Mesekert Balatonbogláron, és nem lehet ráunni a visegrádi Mátyás király játszókertre sem, ahogy télen a zuglói Csizmás Kandúr Játszóházra. De ott van a Debreceni Nagyerdőn található mesetér vagy a Holló Jankó Hollókőn.
Van kedvenc játszótere vagy olyan, amelyik különösen a szívéhez nőtt valami miatt?
Szinte mindhez köthető valamilyen különös történet, gondoltam már rá, hogy megírom ezeket könyvben. De a legfőbb dolog, ami alkotás közben bennünk történik, akik ott dolgozunk vagy valamilyen úton-módon részesei vagyunk a folyamatnak. Van, hogy lelkileg nehéz helyzetekben lévő emberekkel dolgozom, és felemelő érzés, hogy egyfajta lelki megtisztuláson megyünk át a mesetér létrehozása közben, egyfajta tisztulási folyamat figyelhető meg mindenkin. Számomra különösen kedves élmény most ez a legutóbbi mesetér, a balatonkenesei. Ahogy létrejött, igazi közösségi élmény volt az elejétől a végéig. De nagyon nagy élmény az éppen most készülő, életünk eddigi legnagyobb játszótere a maga 2000 négyzetméterével, szeptemberben lesz a megnyitója. Különlegessége, hogy készítettünk egy ekhós szekeret, a Két bors ökröcske című mese ihletésére és egyfajta mementónak nemrég elhunyt nagyon jó barátom, Gecse Balázs Gergő emlékére, aki ökrös szekérrel járta a nagyvilágot.
A motívumokat a megrendelő kéri, vagy önre bízzák a teljes tervezést is?
Mindkettőre akad példa, sokféle koreográfia létezik. Van, hogy csak azzal bíznak meg, találjak ki valamit, amit meg lehetne „mesésíteni”, de van, hogy kérik, csináljak fából egy buszt például.
Mi a kedvenc meséje, motívuma, amit már igen vagy még nem valósított meg?
A Fehérlófia a nagy kedvencem. Eddig még nem készítettem el, de most lehetőségem nyílik rá. Felkértek egy rendkívüli mesetér megalkotására egy nagyon szép természeti környezetbe, a Füzéri vár mellé. Erdőben, tavaktól körülölelve igazán csodaszép lesz a mesetér. Szeptemberben kezdjük a műhelymunkákat, és ha minden a tervek szerint alakul, jövő év elején már a helyszínen folytatjuk.
Kiemelt kép: Kő Boldizsár
