Weöres Sándor A galagonya című versét idézi a Duna-Dráva Nemzeti Park friss üzenete, utalva arra, hogy Magyarországon, az erdőszéleken, út menti cserjésekben két piros-vörös termésű galagonyát is találunk. Az egybibés galagonya és a cseregalagonya ősszel messziről piroslik, izzik a terméstől, éppen úgy, ahogy a 20. század egyik legkülönlegesebb költője megírta.
Csakhogy nem minden galagonya izzik a nemzeti park Facebook-bejegyzése szerint. És ezt kevesen tudják.
Van egy sokkal ritkább galagonyafajunk is, amely termésének színéről a fekete galagonya nevet kapta (Crataegus nigra). Nem csak ebben különbözik piros rokonaitól: azok 1-2 magvú terméseivel szemben feketén fénylő termése 5 magot is rejt, valamint levelei sekélyebben karéjosak
– írja a nemzeti park.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az ártéri élőhelyek folyamatos beszűkülése, és ezzel együtt a természetszerű ártéri erdők visszaszorulása miatt állományai országosan csökkentek. Hazánkban a Duna mentén a Csepel-szigettől délre fekvő ártéri erdőkben fordul elő, és kiemelten védeni kell, mert nagyobb állománya Gemencen és Béda-Karapancsán él csupán. Fokozottan védett növény.
Kiemelt kép: Kovács Attila (Duna-Dráva Nemzeti Park)