A kuvik rendszeres költőfaj a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. Leggyakrabban az épületek tetőterének üregeiben költ, s mivel az év nagy részében csendben van, így sokszor nem is tudunk róla, hogy beköltözött a házunkba. Télen, a költési időszak kezdetén azonban gyakran hallhatjuk hangos kuvikolását, írja honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1152" width="2048" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Kifejezetten keresik az emberi településeket, mert leginkább ott találnak olyan helyet, ahol költeni tudnak. Fészket nem építenek, hanem az elhagyott épületek vagy istállók, ólak tetőterének üregeibe költöznek be. Ott az aljzatban tenyérnyi mélyedést kapar, abba rakja 5-7, pingponglabda nagyságú tojását.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="350" width="700" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A többi bagolyhoz hasonlóan éjszakai életmódot folytatnak, nappal rejtőzködnek, de a napfényes téli napokon előbújnak, és előszeretettel elüldögélnek a fűtött kéményeken vagy a tetőgerincen.
A települések belterületén nagyon sok háziegeret elfogyasztanak, a külterületeken kisebb rágcsálókra vadásznak. Ha nagyon vastag a hótakaró, akkor apró énekeseket is megfoghatnak.
Kiemelt kép: Pixabay
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
