A Tisza-tó őshonos halállományának fenntartásáért a környezeti tényezők mellett más nehézségekkel is szembe kell nézniük a szakembereknek, írta a Tisza-tavi Sporthorgász.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Számos őshonos madárfajunk és a vidra is fogyasztja a halat, melyeknek sem a zavarása, sem a gyérítése nem lehetséges. Más a helyzet a nagy számban elterjedő, jól alkalmazkodó és az őshonos állományra káros hatással bíró fajokkal kapcsolatban.
Ilyen a busa és a törpeharcsa, melyeket nagy erőkkel halásznak, vagy a halak réme, a kárókatona, azaz a kormorán, ami a megfelelő engedélyek birtokában gyéríthető. A Tisza-tónál ennek megfelelően rengeteg energiát fektetnek a kártevő madár túlszaporodott állományának csökkentésére.
Az idei télen a Tisza-tavon telelő kárókatonák állományszabályozását is megszervezték. A fekete halászmadarak az elmúlt hetekben ritkán látott tömegben lepték el a folyót, köszönhetően az északról érkező állománynak, valamint annak is, hogy állóvizeink befagytak. A frekventált helyeken több száz egyedet számláló csapatok verődtek össze, egy perc nyugalmat sem hagyva a telelő halaknak.
A lakoma nyomán elhullott vagy még agonizáló halak tucatjaival találkozhat ilyenkor a víz közelében járó ember. A térség vadgazdálkodóinak, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnak közreműködésével, a decemberben elkezdődött gyérítés és riasztás intenzitása a napokban a tetőfokára hágott.
Az összehangolt akció során eddig 168 egyedet ejtettek el. Az átmeneti nyugalom után az elmenekült kárókatonák várhatóan visszatérnek, ezért a munkát egész télen át folytatják.
Kiemelt kép: Szinok Gábor