Ez a verébnél alig nagyobb, nagyfejű madár Európában, Afrika északi tájain és Ázsia déli részein elterjedt. Bárhol megél, ahol az életéhez nélkülözhetetlen vizet megtalálja. Magyarországon is honos, a Duna és a Felső-Tisza állandó otthont nyújt számára. Télen is itthon marad, de a hidegebb övezetekről délebbre vándorol – írta a madárról a Vörös és zöld oldal.
Nem számítottam arra, hogy egy hagyományos séta során a napokban jégmadarat sikerül lencsevégre kapnom, ráadásul a kisfiam segítségével, aki több alkalommal is kiszúrta, hol pihent meg pár pillanatra ez a rendkívül fürge kis madár
– mondta el a Sokszínű vidéknek Harmath Beáta, aki elmondása szerint már többször látott jégmadarat ott, ahol a Bükkös-patak belefolyik a Dunába és feljebb, Izbég felé is.
Beátától megtudtuk, hogy ezt a fürge kis madárkát nem nagyon szokták városi környezeteben elcsípni, szinte mindig lesből, profi gépekkel, objektívvel, komoly előkészületek után tudják fotózni. Ez most Szentendrén minden előkészület nélkül sikerült.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a színes madár, a vadon élő szárnyasaink egyike legszebbike. Nem csak megjelenésében különleges, hanem még egy görög mitológiai történet is fűződik hozzá:
Alküonéről kapta latin nevét (Alcedo atthis), aki Kéüx király felesége volt. A királyné megálmodta férje vízbefulladását, és mikor meglátta a halott királyt, az istenek jégmadárrá változtatták. Kétségbeesett jajongására az istenek megszánták, férje is madárrá válhatott, így a halál után is együtt maradhattak.
A magyar neve a német Eisvogel tükörfordítása, a név valószínűleg türkizkék színéből ered. További ismert nevei: jégvágó és a táplálkozására utaló halászmadár, halászó jégmadár, halászka, halászpéter, de vannak területek, ahol vízikirálynak vagy dunapávának nevezik.
Táplálkozása is látványos. Víz melletti fák ágairól vagy a víz fölött „szitálva” figyeli a felszín alatti mozgást, és amint valami számára kedves eledelt észlel, lecsap rá.
Elsősorban kis méretű halak esnek zsákmányul, de ha a szükség úgy hozza, kistestű emlősöket és bogarakat is elejt. Különleges képességgel is felruházta az anyatermészet: télen még a befagyott vízfelszín repedésein, sőt, akár a vékony jégrétegen keresztül is képes vadászni.
Sokat eszik, mert rendkívül gyorsan emészt, ezért naponta közel 40-szer meg kell mártóznia.
Annak érdekében, hogy ez a repülő drágakő hosszú távon megmaradjon, oda kell figyelnünk vizeink és környezetünk tisztaságára, hiszen a szennyezett táplálék tovább rontja a jégmadarak túlélési esélyeit.
