MTI Fotó: Varga György
Virágzó vidékünk

Elkészítik Magyarország busatérképét

A busák elterjedését vizsgálják a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet Halászati Kutató Központjának (HAKI) munkatársai, írja a Pecaverzum.

Kapcsolódó
Hatalmas albínó busát fogtak az esztergomi horgásztóban
Feltételezések szerint három ilyen albínó busa él a horgásztóban, a legnagyobb 50 kilós lehet.

Vitál Zoltán, a Halászati Kutató Központ munkatársa évek óta foglalkozik már a hazai busaállomány vizsgálatával. Elterjedésük azért fontos, mert két invazív halfaj, a fehér és a pettyes busa egyre nagyobb problémát jelent a hazai vizekben.

Mint a kutató fogalmazott,

a busák állati és növényi planktont szűrnek a vízből, ezzel táplálkoznak. A különböző kutatások alapján kijelenthető, hogy főleg a zooplankton-fogyasztás a jelentős. Ezzel az a probléma, hogy minden egyes őshonos halfajunk ivadékának ez a tápláléka.

Vagyis, így szépen lassan a busa kiszoríthatja hazai halainkat a Dunából, a Tiszából és azok nagyobb mellékfolyóiból. Ha a probléma gyökerét szeretnénk felkutatni, egészen a hatvanas évekig kell visszanyúlnunk. Akkor hozták be ugyanis a busákat hazánkba.

Az 1960-as években a busák mesterséges szaporításának megoldását követően megkezdődtek a világszintű honosítási kísérletek. Hazánkba 1963-ban érkezett az első fehér busa szállítmány. A tógazdaságokból kiszökés útján és direkt telepítésekkel – mint például a Balaton esetében – kerültek természetes vizeinkbe. A halfaj hamar megtelepedett hazánkban. 1973-ban az egyik Tisza-menti elöntött kubikgödörben nagyon sok ivadékot találtak, amelyek csak szaporodás következtében kerülhettek oda

– magyarázta Vitál Zoltán.

Mivel a busákat kutatóhalászati módszerrel nagyon nehéz megfogni, ezért kevés adat áll rendelkezésre. A horgászok azonban szándékosan és véletlenül is gyakran horogra akasztják. Innen jött az ötlet, hogy a kutatók a pecások segítségét kérjék, nem csak a kérdőív során. Olyan vizsgálatokhoz gyűjtenek mintákat, amikkel az alapvető életmenetet tudjuk vizsgálni: például a kort, a növekedést és a szaporodást, melyek a további kutatásokhoz szükséges alapvető információkat biztosítják.

Ehhez szükségünk van a gerincoszlop fej felőli első tíz csigolyájából körülbelül ötre, ezen kívül a mellúszónak az első kemény sugarára, valamint pikkelyre és a teljes ivarszervre. Ezen kívül kérjük a horgászokat, hogy mérjék le a hal tömegét, hosszát és készítsenek nekünk róla egy fotót oldalnézetből. A mintákat le kell fagyasztani, és mi gyűjtjük be

– mondta.

A kutatók munkáját tehát segíthetjük azzal is, ha a kifogott busákból eltesszük a kért részeket, valamint kitölthetjük a kérdőívet is, amit eddig már több mint kilencszázan meg is tettek. Azoknak a horgászoknak a válaszaira is számítanak, akik nem szoktak busát látni vagy fogni, ugyanis ez is fontos adat a kutatók számára. A kérdőív itt érhető el.

A válaszok értékelése után a kutatás végső eredményei 2022 elején jelenhetnek meg, előzetes publikáció viszont már idén ősszel várható.

Kapcsolódó
Piros színű gigahalat fogtak a Balatonban
A kapitális méretű busa alatt 54 kilót nyomott a mérleg, a hossza pedig 135 centiméter volt.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.