A mai értelemben vett Viharsarok jellemzően Orosháza, Békéscsaba, Mezőkovácsháza és Mezőhegyes környékét magában foglaló földrajzi tájegység, ha úgy tetszik, az ország dél-keleti csücske.
Itt, Jamina (Erzsébethely) déli részén, a Kereki kertek és a Kenderföldek határolta területen található Békéscsaba legkiválóbb agyaglelőhelye, olvasható a visitbekescsaba portálon.
A termeléshez szükséges agyagbányászat eredménye 21 természetessé szelídült tó, melynek vízfelülete a dél-alföldi régió egyik legkiterjedtebb szabadvízi tórendszere, területe megközelíti a 100 hektárt.
A vízszint kiegyenlítése érdekében a tavak többségét átfolyórendszer köti össze. A tavakat szabálytalan partfalú, keskeny náddal, gyér növényzettel benőtt földsávok választják el. A három legnagyobb tó folyamatosan telepített, kezelt horgászvíz.
Története Békéscsaba szlovákok általi újratelepítésének 300 éves gyökereihez nyúlik vissza azáltal, hogy eleink ezen a területen fogtak legbuzgóbban hozzá annak a jó minőségű földnek a kitermeléséhez, amelyből házaikat építették.
A vályogvető gödrök szlovák „jamina” elnevezését megörökölte a szőlőskertekből később településrésszé fejlődő terület, olyannyira, hogy azt legtöbben ma is az eredeti szlovák ragadványnevével illetik a hivatalos Erzsébethely elnevezés helyett.
A 19. század végén a vályogvetés jaminai árkai lassan bányagödrökké szélesedtek és mélyültek, mivel a terület az égetett tégla készítéséhez kiváló minőségű agyagot rejtett, amelynek gyártásával 1869-ben már próbálkoztak, 1891-ben pedig iparszerűen is megindult.
A terület fő ipari funkcióját azóta is az agyagkitermelés jelenti, de a 20. század második felének gépesített fejtései után visszamaradó 2 és 45 hektár közti méretű bányatavak mára komoly rekreációs értékké váltak.
Jelenleg három bányató horgászati hasznosítása, illetve a Csabagyöngye szőlőültetvény jelenti a zöld környezeti értékekben, turisztikai vonatkozásban, „csabaiságban” rejlő páratlan lehetőségek kiaknázását.
A közelmúltban a városi közgyűlés döntése alapján a jaminai bányatavak és a csabai téglagyártás bekerült a helyi értéktárba.
