A Mohács és Somberek között található Szent Miklós Vízi- és Taposómalom a Csele-patak egykor volt 24 malma közül az egyetlen, amely megmaradt az utókor számára – írta a Mohácsi Újság.
A Csele-völgyi malmok első írásos említése 1331-re vezethető vissza. Ez a malom 1930-ig egyszerű kis malomként működött, majd korszerűsítették, és hosszú időn keresztül a Heréb család tulajdona volt. Az államosítás során ellehetetlenült, 1951-től nem működött rendeltetése szerint, majd pusztulásnak indult az épület.
2007-ben Mohácsi Bugarszki Norbert vásárolta meg a malmot – mely védett műemlék, és a helyi, illetve a megyei értéktárban is szerepel -, s azóta is családja tulajdona.
A malom székely mestereknek köszönhetően 2009 óta ismét működőképes. Azóta komoly őrléstörténeti gyűjtemény büszke gazdái a tulajdonosok, így különböző eszközökön mutatják be a gabonafeldolgozás fejlődését az őskortól egészen napjainkig.
A malom udvarában hat évvel ezelőtt egy dél-dunántúli lábaspajtát alakítottak ki, melyben egy taposómalom rejlik. Ezt az ember által hajtható szerkezetet a látogatók kipróbálhatják, ezért is örvend nagy népszerűségnek.
A hét éve zajló kutatások azt mutatják, hogy több dokumentáció is fellelhető ilyen szerkezetről, de létező példány sehol máshol nem található a földkerekségen, így világviszonylatban egyedi darab. Ez a szerkezet is a székely mesterek munkáját dicséri
– írta a portál.
Az udvar hátsó részében található egy mészégető kemence, amiben az elődök a villányi hegységből hozott mészkövet a pécsi feketeszénnel égetett mésszé alakították át. Mohácsról való áthelyezése óta a város iparából ez a mementó.
A malom megtekintése felejthetetlen élményeket kínál kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A látogatókat tartalmas programokkal és szolgáltatásokkal várják: konkrét nyitvatartási idejük nincs, bejelentkezés alapján tekinthető meg a műemlék.
