Magyarországon elsőként a főúri kertekben jelent meg a muskátli, Esterházy Miklós herceg is tartott az üvegházában már a 19. század elején – olvasható a Göcseji Falumúzeum honlapján.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A múlt évszázadban egyetlen, fehérre meszelt parasztház ablakából sem hiányozhatott az agyagcserépbe vagy kilyukadt zománcos edénybe ültetett, pirosló muskátli. Nagymamáink, dédmamáink virágai közül meglepő módon a muskátli került legkésőbb a falusi porták kedvelt cserepes virágai közé. A muskátlit magyar parasztvirágnak tartjuk, valójában igen messziről, Dél-Afrikából származik és a többi növényhez képest jóval később, a 19. század második felében terjedt el széleskörűen a falvainkban.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="576" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A falvakban való népszerűségét a vasútnak, pontosabban a vasútállomásoknak köszönhette. Ekkor építettek egységes állomásépületeket, melyekhez egységes növényzetet is álmodtak meg, rózsákat, dáliákat, hárs- és vadgesztenyefákat és muskátlikat. Azért választották ezeket a növényeket, mert hosszan virágzanak, igénytelenek, könnyen szaporíthatók és jól bírták a vonatfüst okozta szennyeződéseket is.
Az állomásokon látva hamar megkedvelték az asszonyok is a muskátlit, melyet sokszor kimustrált fazekakban nevelgettek. Volt, hogy karácsonyfa helyett is „használták”, muskátlit díszítettek fel szaloncukorral, illetve a legények ebből tűztek a kalapjukra ünnepi alkalmakkor.
