Hazánk fokozottan védett fajának, a vadmacskának egyik példányát kapta lencsevégre a Visegrádi-hegység védett területén egy, a Vadmacska Fajmegőrzési Program keretén belül kihelyezett vadkamera, tájékoztatott a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A faj a hibridizáció, tehát a vad- és házimacskák kereszteződése miatt erősen veszélyeztetett. A vadmacska kutatása és védelme érdekében a Budakeszi Vadaspark, a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakmai együttműködésében fajmegőrzési program zajlik. A fotózott példány a kutatás egy fontos eredménye és arra ösztönzi az együttműködő feleket, hogy tovább bővítsék a kutatási és fajmegőrzési tevékenységet.
Szabó Péter, a Budakeszi Vadaspark ügyvezető igazgatója a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem docensével, dr. Biró Zsolttal egyeztetett a fotón látható állatról. A vadmacska sokban hasonlít a házimacskára, de a szakértői vélemény a most fotózott állatot – a külső jegyek (a farok vastagsága és az azon látható gyűrűk száma, a test mintázata) – alapján vadmacskaként azonosítja.
A képet a program keretében idén februárban kihelyezett egyik vadkamera rögzítette a Visegrádi-hegység egy zavartalan észak-keleti völgyében, a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében álló, a Duna-Ipoly Nemzeti Park részeként védett erdőben, lakott településektől távol
– mondta Novák Adrián, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője.
A fajmegőrzési kezdeményezés az erdei ökoszisztéma szabályozása és a biodiverzitás megőrzése érdekében is fontos. Az őshonos ragadozófajok – mint például a vadmacska – eltűnése megbonthatja az élőhelyeken kialakult ökológiai egyensúlyt, ami komoly károkhoz vezethet.
Biró Zsolt és Burányi Virág, a Budakeszi Vadaspark vadmacska gondozója elmondták:
éppen ezért nagyon fontos az őshonos ragadozók még fellelhető, gyakran elszigetelt vagy genetikailag erodált (lepusztult) populációinak védelme, genetikai frissítése, sőt, felmerül a már kihalt populációk újraalapozása, a repatriáció, azaz visszavadítás is.
A kisméretű és rejtőzködő viselkedésű vadmacskáknak tehát jelentős szerepük van az élőhelyi dinamika és a sokféleség fenntartásában, ám a vadmacska populációk száma alacsony Magyarországon: többnyire az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, Belső-Somogyban, a Dunántúli-dombság, a Mecsek és a Villányi-hegység, valamint a Körösök vidékén, a Dráva és a Tisza ártéri területeiről ismert.
A három szervezet által 2021-ben indított Vadmacska Fajmegőrzési Program az 1974 óta védett, 2012-óta fokozottan védett, veszélyeztetett faj kutatását, fennmaradását és védelmét tűzte ki célul. Küldetése a “tisztavérű” vadmacska védelme, genetikai tisztaságának feltérképezése, rejtőzködő életmódjának tanulmányozása, a Pilis, a Visegrádi-hegység és a Budai-hegység területén.
A program keretében a szakemberek kihelyezett vadkamerák segítségével vizsgálják a vadmacskák előfordulását, a populációkat és a megfigyelhető hibridizációt. A kisragadozók jelenlétének igazolásán túl (melyre jó példa a most bemutatott fotó is), a kutatás fontos eleme a genetikai vizsgálathoz szükséges szőrminták és gázolásból származó tetemek gyűjtése, elemzése is, továbbá a hosszú távú elképzelések között egy szaporító állomás felállítása is szerepel.
