A gombászás kimondottan élvezetes szabadidős program, amit egyedül, párban, de akár az egész családdal együtt is élvezhetünk. Az erdőt vagy a mezőt járni, keresgélni, találni, azután pedig a zsákmányt jóízűen elfogyasztani – nincs is ennél nagyobb élvezet. Szeretik az idősebbek, de élvezik a fiatalabbak is.
Gombászni minden évszakban lehet, hiszen még télen termő fajok is vannak, ám a szezon tavasszal kezdődik, nyáron indul be igazán, és késő őszig tart. Bár a gombák többsége magasabb hőmérsékleten érzi jól magát, és a gyökérkapcsolt fajok növény partnerei még nyugalmi állapotban vannak tavasszal, azért így sem kell üres kosárral hazamennie annak, aki március-április-májusban kerekedik fel gombát szedni.
És hogy melyik ehető fajtákkal találkozhat, aki nyakába veszi az erdőt és portyázni indul?
Kucsmagomba
A tavasz gombái közül a különféle kucsmagombák a legjellemzőbbek. Sorra egymás után bukkannak fel. Már márciusban találkozhatnak a kirándulók a Magyarországon legkorábban megjelenő kucsmagombával, a cseh kucsmagombával. Őt követi az ízletes, a pusztai, a hegyes kucsmagomba.
A kucsmagombák mindegyikére jellemző a barna vagy szürkés színű, igen redős, kucsmára emlékeztető kalap, az üreges, törékeny tönk. A cseh kucsmagomba lombos ligeterdőkben, erdőszéleken vagy bokrosokban, bozótosokban fordul elő. A nedves talajt kedveli. Március-májusban terem, a többi kucsmagombafélétől a süveg tönkhöz való magas kapcsolódása alapján különböztethető meg.
Az ízletes kucsmagomba, népiesen illatos kucsmagomba magassága akár 20 centiméter is lehet. Süvege tojásdad alakú, fehéres-szürkésbarna vagy őzbarna színű. Finom, fűszeres illatú gomba, márciustól májusig találkozhatunk vele. A pusztai kucsmagomba nem nő ennyire magasra, legfeljebb 15 centimétert ér el. Süvege ennek is tojásdad, esetleg szabálytalanul gömbölyű. Tönkje vastag.
A hegyes kucsmagomba kicsit később, április-májustól terem. Tönkje 5-10 centiméter hosszú, süvege legfeljebb 10-12 centiméter magashosszanti irányban bordázott. A süveg színe szürke, esetleg szürkésbarna, bordái feketedők.
Vigyázat, a kucsmagombák könnyedén összekeverhetők a papsapkagombákkal, amik mérgezőek.
Tövisaljagomba
A tövisaljagomba a döggombafélék családjába tartozó, ehető gombafaj. Nevét megtalálási helyének köszönheti, hiszen kora tavasszal többnyire füves-bokros helyeken található meg, csak rózsafélék (szilva, kajszi, kökény, galagonya, berkenye) bokra alatt.
A tövisaljagomba jellegtelen, átlagos megjelenésű gomba. Kalapja 3-13 centiméter széles, fehéresszürkés, szürkésbarnás. Tönkje 4-15 centiméter, vékony. Húsa vastag, szaga és íze erős.
Május után nem ajánlott a gyűjtése, mert könnyen összetéveszthető az ekkoriban előbújó mérgező gombákkal. Feltétlenül be kell mutatni a szakellenőrnek fogyasztás előtt, nehogy összekeverjük másik, tavasszal termő döggombával.
Májusi pereszke
Nevével ellentétben már áprilisban szedhető a kitűnő, gombászok által kedvelt magányosan, de akár nagyobb tömegben is növő májusi pereszke. Ízletes gombafaj, erdőszéleken, tisztásokon, réteken egyaránt megtalálható. A fiatal pereszkék alakja félgömbszerű, később kalapjuk kiterül. A kalap színe fehéres, krémszínű, sárgásfehér, tönkje és húsa vastag. Szaga kellemesen fűszeres-lisztes, néha gyümölcsre is emlékeztet; íze lisztszerű. Kedveltsége fő oka, hogy számtalan ételhez remekül felhasználható.
Mezei szegfűgomba
A mezei szegfűgomba, vagy más néven tyúkgomba mindenki által ismert, kedvelt gombafaj. Kora tavasztól késő őszig, többnyire igen nagy tömegben terem a fű között. Réteken, mezőkön, legelőkön de akár erdei füves tisztásokon is megtalálható. Kalapja fiatalon domború, később lapossá válik, esetleg púpos is lehet. Színe világosbarna, vagy rozsdabarna. Kalapmérete nem túl nagy, általában 2-4 centiméter. Tönkje kimondottan vékony, szívós, a kalaptól nehezen elszakítható.
Jellegzetesen fűszerillatú gomba, illata hasonlít a szegfűszegre. Isteni leves készíthető belőle.
