Meghatározták a legelső pálos kolostorok egyikét a Nemzeti Múzeum régészei – írta az MTI.
A legkorábbi, még tatárjárás előtti remeteséget sikerült megtalálni Taliándörögd határában.
A pálos szerzetesrend első, és megalakulása szempontjából legfontosabb dokumentuma Pál veszprémi püspök 1263-ban folytatott látogatása nyomán született levele, amelyben felsorolta a rendhez kapcsolódni kívánó remeteségeket. Ebben az első helyen az Insula Pilup Sanctae Helenae szerepel, aminek az azonosítása eddig a kutatók több nemzedékének adta fel a leckét.
A kutatók a közelmúltban találtak egy helyet, amelyről a vizsgálatok során kiderült, hogy tökéletesen ráillik a leírás minden eleme, és van hitelesítő leletanyag is.
Az idén tavasszal indult kutatást a Veszprém vármegyei önkéntes, Sütő Krisztián kezdeményezte, aki talált egy 1827-es térképet, amelyen a Rudera St. Helena felirat szerepelt a hely megnevezéseként. A középkori falvakra és templomokra specializálódott kollégájával, Kaszás Zsolttal megkeresték a területet, fotóanyagot készítettek, majd értesítették a Magyar Nemzeti Múzeum régészeit.
Az eredményes terepbejárás és műszeres kutatás után a területet megtisztították, így jól láthatóvá váltak a templomépület saját omladéka alatt lévő maradványai, valamint az északi fal hetven centiméter magas maradványa.
A kutatók azonosították annak az épületnek a helyét is, ahol feltehetően lakhattak a remeték, akik a helyszűke miatt legfeljebb hárman lehettek egyszerre a szigeten.
Az emléküket a helynévi anyag megőrizte, hiszen a mellette folyó patakot Ilonakúti ároknak, a medret és magát a forrást Ilonaházinak nevezik és az ide vezető erdei út mellett egy Barát-fa-tető elnevezésű terület húzódik.
