Korhű formában megújul a szentesi Koszta József Múzeum egyik kiállítóhelye, a Péter Pál Polgárház kertje. A projektet bejelentő minapi sajtótájékoztatón elültettek két gyümölcsfát, egy almafacsemetét és egy helyi tájfajtának számító rózsanaspolyát. A csemeték egyelőre dézsákba kerültek, mert a Péter Pál polgárház kertje regisztrált régészeti lelőhelynek számít, így a kert felújítása csak a feltárást követően kezdődhet el.
A kiállítóhely kertjének megújítására pályázatot írnak ki diákok számára. A fiatalok feladata lesz a kert és a zöldfelület korhű rekonstrukciójának, a fás és lágyszárú növények elhelyezésének megtervezése.
A Petőfi Sándor utca és az Iskola utca sarkán álló épület az egykori Úri utca rangos polgárházainak legszebb, műemléki igénnyel megmentett objektuma. Homlokzata toszkán oszlop pilaszterekkel tagolt, nyilas díszű ablakrácsai klasszicizáló hatásra utalnak, András-keresztes „legényszöktető” ablaka és sziromdíszes zászlótartója romantikus beütést mutatnak.
Az utcára „kikönyöklő” tégla-építkezés szép példája 1830 körül épült. A Károlyi-uradalom gazdatisztjének lakóhelye volt, a családi szájhagyomány szerint Szendrey Ignác, Petőfi Sándor apósa is lakott benne, egy időben itt ringott Petőfi Zoltánka, a „Sasfiók” bölcsője is. A „Z” alakú négyszög-oszloptornác jellegzetes szentesi díszkert-udvarra nyílik.
Korabeli bútorzata őrzi műszerein kívül az egykori vármegyei kórház orvostörténeti gyűjteményének egy részét is. Tovább a lakás céljait szolgáló ebédlőszalon, szülői háló- és gyermekszoba térsorát még a századvég jellegzetesen egyedi bútorzata kíséri. A tornácon a szentesi polgárházak építészetét, a zárt verandából lett nyári nappaliban a Péter-család történetét, az udvari folyósón pedig a szentesi polgárházak kertkultúráját bemutató tablók egészítik ki.
A régi gazdasági udvarban az istállók és garázs, valamint cselédház helyén pedig a múzeum kutató-háza és kőtára áll.
A ház udvarának kertje közepén nyolcszögletű nyári pavilon épült, ezt körülöleli egy rózsalugas és egy gyógynövénykert. Pincéjében valamikor a „dézsmaborokat” tárolták.
