Számos olyan kápolna található hazánkban, amik páratlanul szép környezetben bújnak meg. Ezek a különleges építmények hosszú évszázadok emlékeit őrzik, amik olykor viszontagságos és nehéz időszakkal tették próbára nem csak az akkor élők, de a kápolnák épségét is.
A nagy templomok rendszerint egy település vagy város központjában épültek. Azonban számos kis kápolnát eldugott, különleges helyeken és páratlanul szép környezetben emeltek.
Összeállításunkban olyan hazai kápolnákat mutatunk, amelyek a természet ölelésében bújnak meg. Egyedi hangulatukkal pedig egészen biztos, hogy mindenkit megérintenek.
A barangolást Seres László drónfotói teszik még szebbé, akinek a felvételein látni lehet ezeknek a különleges építményeknek a szépségét és azokat a helyszíneket, ahol megbújnak a természetben.
A biatorbágyi Iharos meredek domboldala klasszicista kápolnát rejt, ami gyönyörű környezetben helyezkedik el. Sűrű erdőség ölelésében ritkán látható kápolna, ami szó szerint megbújik a fák árnyékában, az érintetlen vadon kellős közepén.
A kis alapterületű, kör alaprajzú kápolna nyugatra tekintő bejárata előtt két oszlop tartotta timpanon díszeleg. A kupolával fedett rotundát Szily József, Pest vármegye alispánja építtette családi sírhelynek, miután házassága révén a környék birtokosává vált. Bár a sírkápolnát saját végső nyughelyének szánta Szily József, ő mégsem itt, hanem a település temetőjében nyugszik. Erről a legendák szerint mogorva agglegény fia, a napóleoni háborúban fél karját elvesztő Antal tehetett. Tény, hogy a családból elsőként őt temették az erdei kápolnába.
A kápolna építésének idejéről nem maradtak fenn pontos adatok. Első írásos említésében 1817-ben, a megyéspüspök éves látogatásakor készült irat megemlíti már a Szent Vendel nevére szentelt kápolnát, így feltételezhetően nem sokkal előtte épülhetett.
1944–1945-ben és az utána következő években a kápolna kívül-belül erősen megrongálódott. Sírboltját feldúlták. Az ötvenes, hatvanas években részlegesen helyreállították.
Csákvár határában, az arborétum szomszédságában, egy tisztás szélén áll a szépen felújított, különleges hangulatú Vadászkápolna. A kápolna egyik oldalát hatalmas erdőség védi, míg a másik oldalán végtelen mező terül el. Környezte nem mindennapi, ahogyan a kinézete és a története is egészen különleges.
Az erdőszélén álló épületen látható kereszt jelzi, hogy ez nem más, mint egy kápolna. Formája ugyanis kápolnákhoz mérten cseppet sem megszokott. De van is magyarázat a különleges megjelenésre, eredetileg ugyanis egy kastélykert török díszépítménye volt.
Csákvár nem is olyan régen még Esterházy birtok volt, és az itteni Esterházy kastély kertjének egyik dísze volt az az épület, amelyet ma Vadászkápolnaként ismerünk.
Eredetileg egy török épületet szimbolizáló pihenőház volt, tetején egy félholddal. Emiatt Török toronynak nevezték. A nagyon gazdagon díszített épületet, az olasz származású Pietro Rivetti tervezte és díszítette festményeivel. A tornyot 1797-ben gróf Esterházy János építtette feleségének.
Első említése vadászkápolnaként 1860 körül való. Ekkor alsó ablakait befalazták, tetejét lecserélték és a lépcsőházra harangtornyot helyeztek. Szent Eustachius névre szentelték fel és egészen 1945-ig működött, míg a kommunizmus áldozata nem lett.
1998-ban teljesen felújították az épületet, és Szent Ferenc ökumenikus kápolnaként szentelték fel.
A végtelen róna közepén, ahol a mezők kényelmesen terpeszkednek és csak kisebb erdőfoltok színesítik őket, különleges kápolna áll.
A harangodi síkság közepén magasodik, az 1879-ben épült neogótikus kápolna, az egykori uradalmi központ és környező harangodi tanyák lakói jártak ide misére.
Építtetője széplaki és enyiczkei báró Meskó család utolsó sarja, vázsonkői gróf Zichi Henrikné. Élete alkonyán, a Szeplőtelen Szűz iránt érzett vallásos tisztelete jeléül emeltette, és a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának tiszteletére szentelték fel.
Fából készült kicsiny harangtornya a II. világháborúban találatot kapott, harangját az ott élők mentették meg és ásták ki a közeli árokból.
A temető közelsége miatt jelenleg ravatalozóként funkcionál.
Zala megyében, Göcsej szélén, Teskánd és Dobronhegy községek között, a bödei elágazástól nem messze, a mezők ölelésében, a domb tetején áll ez a kisméretű kápolna. Egyhajós épület, félköríves záródású szentéllyel, a nyugati homlokzat elé lépő, belül a nyugati falra támaszkodó kicsi, lapos-hasáb toronnyal.
Az épület Dobron falu plébánia temploma volt a középkorban, ma Teskánd területéhez tartozik.
Az elbeszélés szerint Imre hős lovag 2 falut kapott jutalmul tetteiért Béla király feleségétől, Mária királynétól. Teskándot és Dobront. Utóbbi falu ma már nincs, a török időkben lakói elmenekültek. De a falu egykori temploma, aminek oltára előtt talán maga Imre vitéz is térdepelt, ma is áll, jelenleg Teskánd területéhez tartozik.
2019-ben felújították, kicserélték a tetőszerkezetet. Néhány sírjel tanúskodik az egykori temetőről, mely körülvette.
Csodás látvány a falu bejárata felett vigyázó, erdő széli, régi temetővel körülvett templom.
Böde község Zala megye északi részén Zalaegerszegtől 13 km-re nyugatra fekszik. Első írásos említése 1407-ben: Bede.
A román stílusú, Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt templom a XIII. század elején 1220 körül épült. A török időkben elpusztult épületet később gótikus stílusban átalakították, majd elpusztult szentélye helyén a XVIII. században 1750-ben újat emeltek és megnagyobbították, barokk stílusban. Fennmaradt írásos oklevél csak 1424-ben említi.
Az 1966-ban végzett műemléki kutatás után helyreállítása, 1970-71-ben történt meg, majd 2001-ben újra restaurálták, ekkor nyerte el ma látható formáját.
A cikkben szereplő fotókat Seres László készítette, akinek különleges hangulatú felvételeit Facebook oldalán is figyelemmel lehet követni.
