Virágzó vidékünk

Százezer horgászfelszerelés lapulhat a hazai vizekben

Unsplash
Unsplash
Komoly veszélyt jelentenek a vízi élővilágra.

Minimum néhány tízezer, de akár több százezer horgászfelszerelés is lapulhat a magyarországi vizekben – becsülte meg a számokat a Hun-Ren Ökológiai Kutatóközpont a fémtárgyak vízből való kiemelésére specializálódott mágneshorgászok közösségimédia-bejegyzései alapján. Ezen kívül a mágneshorgászok „zsákmányainak” túlnyomó részét, 65,8 százalékát egyéb fémhulladékok adják.

Ezek a hulladékok, különösen az ólomtartalmú részek komoly szennyezést jelentenek a vízi ökoszisztémára. A hálók, zsinórok, műcsalik által pedig mikroműanyag kerül a természetbe.

Egyes tanulmányok szerint a horgászfelszerelések nagyjából két százaléka tűnik el évente, számokban kifejezve legalább több tízezer kerül éves szinten a vizekbe világszerte.

A Hun-Ren ÖK Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportja a világon először vizsgálta a mágneshorgászok közösségimédia-profiljait az elveszett eszközök számának és típusának megbecsléséhez. Fő célkitűzésük többek között a Magyarországon leggyakrabban előforduló felszereléstípusok azonosítása, és a folyó-, illetve állóvizekben elvesztett eszközök arányának és típusának összehasonlítása volt. Összesen hat évnyi tartalmat vizsgáltak át, eközben 2889 posztot értékeltek a Facebookon, az Instagramon és a YouTube-on.

A mágneshorgászok egy kötél végére rögzített erős, akár 900 kilogramm vagy még nagyobb tartóerejű neodímium mágnest használnak a fémtárgyak kiemelésére, elsősorban kincskeresési szándéktól vezérelve. A leggyakoribb kiemelt fémtárgyak között konzervdobozok, söröskupakok, különféle fémdarabok, szögek, érmék vannak, de nem ritkák a mobiltelefonok, kerékpárok vagy alkatrészeik, illetve akár lőszerek, fegyverek sem.

Az összes fogásnak 11,4% százalékában fordult elő kimondottan a horgászattal összefüggő szemét.

Kapcsolódó
Fibulákra és aranypénzekre vadásznak a detektoros múltkutatók
Hazai szakmai körökben elismert, komoly felfedezésekkel büszkélkedhetnek.
Olvasói sztorik