A legvonzóbb és legmutatósabb európai orchidea kétségkívül a boldogasszony papucsa, mely hazánkban is megtalálható. Az eredeti magyar nevén rigópohárnak hívott kosbor, évelő növény és április végétől június elejéig bontogatja virágait.
Általában a nyár eleji időszakban találkozhatunk ezzel a ritka fajjal, de az idei évben, a szokatlanul meleg időjárás előbb virágzásra bírta ezt a növényt is.
André Zoltán május elején figyelte meg a virágzó papucskosbor még meglévő állományának egyedeit, melyek már teljes pompájukban köszöntötték a tavasz utolsó hónapját.
Legelőször hét évvel ezelőtt találkoztam ezzel a növényritkasággal, akkor és most tavasszal sikerült megfigyelnem és felvételeket készíteni róla
– részletezte Zoltán, aki szívügyének tekinti nem csak ennek a különleges orchideának, hanem a többi kosbornak is a védelmét.
Bükkösökben, elegyes karszterdőkben, mészkedvelő tölgyesekben érzi jól magát, és ha nem bolygatják, akkor több mint 30 évig is virágozhat minden évben.
Érdekesség, hogy találtak már 100 évesnél idősebb példányt is. A növény korát a következőképp állapították meg. A gyöktörzs végén két rügy található, a nagyobbikból fejlődik ki a következő évi hajtás, a kisebbik pedig alvórügy marad. Az elhaló hajtások után a rizómán ripacsok maradnak vissza, így azok számából következtetni lehet a növény korára.
Az eredeti magyar nevén rigópohárnak hívott orchidea 15-60 centiméter magas. Virágai szembetűnően nagyok.
A virág legfeltűnőbb része a középen látható papucs formájú – melyről a nevét is kapta -, sárgás színű mézajak, amely tulajdonképpen egy módosult lepellevél. A boldogasszony papucsán látható mézajak 3-4 centiméteres, amelynek felül ovális nyílása van, befelé hajló peremmel, belső oldalán pedig bíborszínű pettyek és csíkok vannak. Ez a különleges forma a beporzást segíti.
Nem mindennapos módon történik meg a virág beporzása, a sárga színű mézajak ugyanis csapdaként viselkedik. A mézajkakba hullott rovar a csapdából a meredek falak miatt nem tud kimászni, így csak a bibe és a portokok érintésével találja meg a menekülési útvonalat, közben pedig megtörténik a beporzás. A gyengébb rovarok gyakran elpusztulnak, mivel képtelenek kijutni a ragadós virágporból. A nehezebb rovarok a papucsba történő beleesés során gyakran kiszakítják a szirmot, amelyből kiesve a beporzás persze elmarad. A beporzás után a virág gyorsan száraz tokterméssé alakul át, amelyből a szél hordja szét a magokat. A nem beporzott virágok hosszú időn át teljes szépségükben díszlenek.
A növény virágai nem termelnek nektárt, tehát a megtévesztett megporzó rovarok ellenszolgáltatás nélkül végzik el a beporzást. A mézajak sárga színe, valamint belsejének és az álporzónak a vörös foltos mintázata a nektárgyűjtő méheket vizuálisan vonzza, azok megtévesztésére szolgál. Illata messziről vonzza a rovarokat.
A fajnak hazánkban eddig 82 előfordulása vált ismertté, melyek közül mára csak 23 maradt fenn. Országos állománya valamivel több, mint 1200 tő.
Eme növényfaj igen érzékenyen reagál az élőhelyén bekövetkező változásokra, elsősorban a megváltozott fényviszonyokra. A növény nem jó viseli a túlzott napfényt és a mélyárnyékot.
A legfontosabb veszélyeztető tényezők a nem megfelelő erdőgazdálkodás és a beerdősülés, valamint az emberek jelenléte, akik sok estben kiássák, leszedik valamint figyelmetlenül letapossák az éppen fejlődő egyedeket. Éppen emiatt a növény élőhelyét fokozott figyelemmel kísérik a szakemberek.
A papucskosbor fiatal növényei – amelyek van, hogy 6-10 évig fejlődnek -, mindig az idős tövek környezetében találhatóak, ugyanis azok biztosítják a fejlődésükhöz szükséges gombapartnert, az ember jelenléte miatt pedig éppen ezek a fiatal egyedek vannak veszélyben, hiszen sokan észre sem veszik őket.
A boldogasszony papucsa több nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó fokozottan védett növényfaj, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.
Rigópohár, Vénusz-sarucska, erdei papucskosbor, kisasszony papucsa, kakukvirág.
A cikkben szereplő fotókat André Zoltán készítette.
