Ha van igazán különleges rovar az élővilágunkban, akkor a kérész mindenképpen közéjük tartozik. Életciklusuk során több átalakuláson mennek keresztül, fejlődésük során élnek a víz alatt lárvaként, úgynevezett nimfaállapotban, majd ebből fejlődik ki a szubimágó, a már röpképes, de nem ivarérett példány. Ebben a stádiumba történik a vedlés és megszületik az imágó, az ivarérett kérész, amely néhány órát vagy egy napot él csak így, míg szaporodik és a nőstény a vízbe rakja a petéit, ezután a kérészek már élettelenül ringnak a vízfelszínen.
Nem túlzás azt mondani, hogy e rovar élete igazi kis természeti csoda. Aki pedig látta a rajzásukat, megfigyelte már a tiszavirág vagy dunavirág röptét kicsit úgy érezhette magát, mint egy mesében. E sorok írójának az jutott először eszébe, hogy a kérészek a rovarvilág tündérei, mind az alakjuk, mind pedig a röptük könnyedén felidézi a tündérvilágot.
A kérészek (Ephemeroptera) rendje viszonylag kicsi, a 3330 ismert fajukat 440 nemzetségbe és 40 családba sorolják. Világszerte körülbelül 1000 faj vár még leírásra. Magyarországon előforduló fajok száma nem éri el százat. A legismertebb képviselőjük a tiszavirág (Palingenia longicauda) és a dunavirág (Ephoron virgo).
A Földön illetve Európa szerte veszélyeztetett kérész és álkérész populációja él még Magyarországon, a teljesség igénye nélkül a legfontosabbak: a szakadó partokhoz kötődő és a már említett tiszavirág és dunavirág, a homokpalajokon élő barna kérész (Ametropus fragilis) és az Isoptena serricornis; a kisvízfolyásokban élő karéliai kérész (Eurylophella karelica), a Rhabdiopterix acuminata és a R. hamulata; a meanderező hegylábi-síkvidéki folyószakaszok fajai, a Keffermüller denevérszárnyú kérésze (Oligoneuriella keffermuellerae), a könnyed kérész (Isonychia ignota), a Neoephemera maxima, az Agnetina elegantula, a Besdolus ventralis és a Marthamea vittripennis.
A Magyar Rovartani Társaság úgy írja le őket, hogy karcsú, törékeny testalkatú, gyengén repülő rovarok (mondtam én, hogy tündérek). Két pár hártyás szárnyuk dúsan erezett, nyugalmi állapotban függőlegesen a test felett áll; a hátulsó szárnypár néha hiányzik. A kifejlett kérészek nem táplálkoznak, ezért szájszerveik csökevényesek. Csápjuk rövid. Összetett szemük fejlett, néha kettéosztott. Potrohuk két hosszú, fonálszerű fartoldalékban végződik, gyakran szintén hosszú végfonaluk is van.
A lárváik a vízben, az iszapban ásnak, úsznak vagy köveken kapaszkodnak. Élő vagy elhalt növényi részekkel táplálkoznak, de ragadozó fajok is vannak közöttük.
A ELTE TTK Biológiai Intézete azt írja tanulmányában a rajzásról, hogy a tiszavirág esetében a három év víz alatti élet után, egy kora nyári alkonyon hat óra körül a nimfák a vízfelszínre úsznak, és szárnyas rovarrá vedlenek. A hím egyedek szubimágók, amelyek a partra repülnek, még egyszer vedlenek és így alakulnak ivarérett imágóvá. A nőstények a lárvabőrből kibújva rögtön alkalmasak a párzásra. A nőstények a rajzás során mindvégig a vízfelszín fölött maradnak. A nászrepülés és a párzás is a víz fölött történik, ami után a nőstények megkezdik kompenzációs repülésüket. Ennek során néhány kilométert repülnek a folyásiránnyal szemben, majd a vízfelszínre ereszkedve lerakják petéiket.
A vízárammal lefelé sodródó peték elérik a szülők bölcsőjét jelentő agyagpadot biztosítva három év múlva az újabb generáció kirepülését. A mintegy kétórás rajzás után a 4 cm-es rovarok milliónyi sárgás teteme virágszőnyegként borítja a folyó habjait. A nagytestű rovarok kedvenc csemegéi a madaraknak és halaknak, ezért a faj biztos fennmaradását csak a tömegrajzás kialakulása biztosíthatja. Ezért is van fokozott veszélynek kitéve a tiszavirág a folyószennyezéseknek és a rajzásidőben kialakuló magas vízállásoknak.
A kivilágított hidak ugyanis kettős optikai hatáson alapuló ökológiai csapdát képeznek. Az ELTE azt írja tanulmányában, hogy a híd fényei már messziről odavonzzák a kérészeket. A hídon pedig az aszfaltút úgynevezett poláros jele pedig leszállásra és petézésre készteti a rovarokat, olyan hatást keltve, mintha az vízfelszín volna.
Terepkísérletek során hídról lelógatott, a folyás irányába világító reflektorokkal sikerült a víz fölött tartani, majd a vízbe csalogatni a peterakó nőstényeket. Így meg lehetett akadályozni, hogy a hídon lévő, vagy a parti lámpákhoz vonzódjanak, és a szárazon pusztuljanak el petecsomóikkal együtt.
A világon elsőként 2019 tavaszán a tahitótfalui Tildy Zoltán hídon épült ki egy spektrálisan optimalizált kérészvédő fénysorompó, amely képes megakadályozni a védett dunavirág tömeges pusztulását a szárazföldön. A kérészvédő fénysorompó alkonyatérzékelő relé kapcsolóval és időzítővel van felszerelve, ami lehetővé teszi az eszköz automatikus működtetését a dunavirág rajzásóráira korlátozva.
A kérészek a természetünk fontos kincsei, jelentős védelem alatt állnak. Az elpusztult egyedek gyűjtése is tilos, illetve külön engedély kell a gyűjtéshez, az állatok vizsgálatához. Aki jogellenesen elpusztítja, természetvédelmi szabálysértést követ el, amely jelenleg 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Természetkárosítás bűncselekmény a rajzásba motorcsónakkal szándékosan belehajtani, amely jelentősen megzavarja és elpusztítja a násztáncukat végző védett kérészeket. Rajzás során az illetékes hatóságok fokozottan ellenőrzik a folyószakaszokat.
