A papucshímzés lesz a szegedi papucs napjának központi témája a Szent-Györgyi Albert Agórában – tájékoztatta a Szegedi Papucsért Alapítvány a Magyar Távirati Irodát.
Az eseményt 2024. június 15-én, 14 órától – immár hatodik alkalommal – szervezik meg azért, hogy népszerűsítsék a különleges lábbelit. A Magyar Művészeti Akadémia szegedi regionális munkacsoportja által kiemelten támogatott rendezvényen adják át a papucsfejhímző és -tervező-pályázat díjait, amelyre több mint 117 pályamunka érkezett, valamint a szegedi papucsért díjat, melyet második alkalommal ítéltek oda.
Fetter Ferencné hímző, népi iparművész, a népművészet mestere és okleveles papucshímző tanítványai papucshímző bemutatót tartanak, amelyhez aktívan is lehet kapcsolódni, a kisebbek papucsfejre tudnak motívumot tervezni, színezni, a kicsit nagyobbak és felnőttek pedig a hímzésbe is belekóstolhatnak.
Idén először vesznek részt a programon a tápéi Gyékényből Szőtt Egyesület tagjai, akik bemutatják az érdeklődőknek, hogyan készült a gyékénypapucs, a vállalkozó kedvűek pedig maguk is kipróbálhatják a gyékényszövést.
A szegedi papucshímzés motívumainak változásai, újragondolása címmel rendezett konferencián Attalai Zita iparművész, Vukov Veronika néprajzkutató és Balássy-Berezvai Szénia ruhatervező előadásait hallgathatják meg az érdeklődők. A Fókuszban a papucshímzés tárlaton Fetter Ferencné és Mészáros Tünde papucshímző tanítványainak munkái, a papucsfejhímző pályázat legszebb pályamunkái, Horváth-Kriska Hajnalka papucshímzés-mintájú ruhái, valamint válogatás látható majd a Szegedi Papucsért Alapítvány gyűjteményéből.
Az ötszáz éves szegedi örökség
A szegedi papucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre komoly kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között indult el a szegedi papucs másodvirágzása.
1922-ben lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedi mester – az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből – Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János, Tuksa Gyula alkotásait az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatta be. Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte megszűntek.
A varrott, kifordított egylábas papucsok készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben 98 éves korában hunyt el. A szegedi papucsot nem csak egyedisége miatt nevezik páratlannak, hanem azért is, mert egy-egy méret egyazon kaptafán készül, és a taposásával válik jobb-, illetőleg ballábassá. A szegedi papucsot 2018-ban felvették a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.
