Különleges vízügyi csemegékkel szolgál idén a Múzeumok Éjszakája Szolnokon – írta a Kötivizig.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság ismét bekapcsolódott a Múzeumok éjszakája szolnoki programsorába. A vízügyesek 2024. június 22-én 14 órától 20 óráig várják a látogatókat a Milléri Vízügyi Kiállítóhelyre.
A Milléri műemlék szivattyútelepen kibővített tárlat várja a 19. századi világhírű hazai gépgyártás és a térségünk vízügyi történeti emlékei iránt érdeklődőket. Az épületben berendezett kiállítás a Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának közel 200 évét dolgozza fel.
Az értékes darabok mellett az eredetihez hasonló környezetben láthatóak a már használaton kívüli vízgazdálkodási berendezések és eszközök is. Június 22-én tárlatvezetést is tartanak a vendégeknek 17 és 19 órai kezdettel.
Ipartörténeti műemlék
A Millér a Közép-Tisza jellegzetes vízfolyása, a szabályozások előtt a Tarna és Sajfoktól a Tisza vize táplálta bővizű ér volt. 1857-ben a Debrecen-Szolnok vasútvonal keresztezte medrét, ezért alsó szakaszát új nyomvonalon ásták ki. A Tisza-völgy 19. század közepén megkezdett ármentesítése során a nagyobb, állandó vízfolyások torkolatainál zsilipek épültek, hogy a mentesített területeken összegyűlő belvizek lefolyását lehetővé tegyék.
A szivattyútelep épületének jobb oldali része és különálló kéménye 1895-ben épült. A szivattyútelep 1898. évi bővítése során került sor a baloldali épületrész és kémény megépítésére, és ekkor alakult ki a szivattyútelep jelenlegi külső képe. Az 1898-ban megvalósított bővítés során a baloldali szárnyban kapott helyet 3 gőzkazán, valamint egy – másodpercenként 3 köbméter – teljesítőképességű szivattyú.
A második világháborúban, az 1944. augusztusi és szeptemberi bombatámadások következtében a szivattyútelep és környéke olyan súlyosan megrongálódott, hogy üzemképtelenné vált. A gépi berendezések és az építmények helyreállítása 1946 júliusában kezdődött meg, majd 1948 áprilisában a szivattyútelep már teljes kapacitásával üzemelt.
1953-1955 között a szivattyútelep gépi berendezéseit felújították, de a korszerűsítések és átalakítások következtében 1962-től már nem volt szükség az 1898-ban készült kazánokra.
A cikk megírásához forrásként szolgáltak a kotivizig.hu oldalon található információk.
