Európa legnagyobb testtömegű, röpképes madara a túzok, amely Magyarországon belül a Körös-Maros Nemzeti Parkban fordul elő a legnagyobb számban és már ott szaladgálnak a csibék a szüleik körül.
A Körös-Maros Nemzeti Park számolt be arról weboldalán, hogy a nemzeti parkban a Dévaványai-Ecsegi pusztákon, a Kis-Sárréten és a Csanádi pusztákon élnek a madarak. A legtöbb, csaknem nyolcszáz példány a dévaványai térségben él.
A fellelt túzokfészkek mintegy fele őszi kalászos kultúrákban, másik fele pedig gyepterületeken volt.
A Kis-sárréti túzokpopuláció két, némileg elkülönülő állományból áll. Az egyik Vésztő környékén, a másik Mezőgyán-Zsadány térségében él. Utóbbihoz kapcsolódik a nagyszalontai állomány is. Ezeken a területeken összesen több mint száz példány él. Mezőgyán környékén eddig öt biztos fészkelésről volt tudomásunk. Egy családnál már fiókák vannak, két fészekből a napokban kelnek majd ki az utódok, egy költés pedig sajnos tönkrement.
Ezen kívül a határsávban is megfigyeltünk egy családot, náluk már fiókák vannak. Vésztőn két biztos költésről volt tudomásunk, az egyiknél valószínűleg már kikeltek a fiókák. Emellett a térség peremén, Bélmegyeren is előkerült egy költés, ahol szintén kikeltek a fiókák
– írták.
A másik kettőtől távolabb eső, legelszigeteltebb és legkisebb létszámú túzokállomány a Csanádi pusztákon él. Itt az idei évben a párzási viselkedés, vagyis a dürgés már nagyon korán, február végén beindult és igen hosszan elhúzódott. Az első fiókák május végén bújtak ki a tojásokból.
A túzokfiókák tollazata a tökéletes álcázáshoz alkalmazkodott, és a tojó is tudatosan bújtatja őket. Így rendszerint hosszú ideig egyáltalán nem kerülnek szem elé a fiatalok a megfigyelések során. Csak a tojók viselkedéséből láthatjuk, hogy a lábuknál csibe követi őket, melyet az első napokban intenzíven etetnek, majd fokozatosan átszoktatnak az önálló táplálékszerzésre.
A fajra az egyik legnagyobb veszélyt jelentő tényező a fészekaljak és a kis fiókák kikaszálása, a gyepek vagy éppen termesztett kultúrák betakarítása során. Ennek kivédése céljából kulcsfontosságú a fészkek, fiókás családok pontos helyének meghatározása és ezek védelme.
Tavaly beszámolhattunk arról is, hogy folyamatosan növekszik a túzokállomány az Alföldön és szárnyra kelt a hétszázadik mentett tojásból keltetett túzokcsibe Dévaványán. A Dunántúlon pedig okos megoldással védik a túzokokat.
