Többször írtunk a Bakony különös hangulatáról, rejtett és kevésbé rejtett természeti kincseiről, melyek bőven megérnek akár egy több napig tartó felfedező túrát is. Ehhez a hódító kalandhoz tökéletes támaszpont lehet Várpalota.
A település a Keleti-Bakony délkeleti lejtőin fekszik és szinte minden irányban el tudunk indulni úgy, hogy több tucat fotóval térjünk haza. Csőszpusza felé például a Tési-fennsíkon át vezet az út, itt láthatjuk a dimbes-dombos katonai gyakorlóteret egy kilátóval. Lekanyarodhatunk a Nagy-Magyarország Parkba is, ahol már több túraösvényt is választhatunk, de a különleges szépségű Római-fürdő sincs messze.
A városban a Thury-vár a legnagyobb látványosság. Korábban mi meglátogattuk a műemlék szomszédságában felépített hatalmas és különleges játszóteret is, a Zichy-kastély pedig az ország egyetlen Trianon Múzeumának ad otthont. A városnak ezen a részén, a Tési-domb egyik jellegzetessége az Erdődy Pálffy Tamás utcában látható köztéri szobor, a Játszó macska. Gyulavári Pál szobrászművész érdekes formájú mészkő alkotását 1981-ben állították.
A köznyelvben leginkább Kőmacskának nevezik, de hívják még Macskakőnek, Kőcicának, Kőcinek is.
Nagyon nem lövünk mellé, ha kijelentjük, ez az alkotás biztosan az ország legnagyobb macskaszobra, ugyanis bár az útról két mancs és a cica nagyméretű feje látszik, amint közelebb megyünk már az állat testét is láthatjuk és akár sétálhatunk is rajta. A macska ugyanis lapuló, fekvő pozícióban várja, hogy egy eldobott gombolyagra vesse magát. Talán innen is a név: Játszó macska.
Egy várpalotai kirándulás alkalmával, egy kis sétával egybekötve tökéletes kiegészítő program lehet a vár vagy a múzeum megtekintése után. Ha gyerekek is vannak velünk, nekik egy játszótéri kalandnak is kiváló. Ha e sorok írója jó néhány évet és kilót ledobhatott volna magáról, biztos lecsúszott volna a macska nyakán.
Az alkotásról egyébként hat évvel ezelőtt mesélt az Indexnek a szobrászművész, aki elmondta, hogy a tér adottságai miatt nem lett volna célszerű a korban preferált művészi térplasztikát készíteni, mint például egy anyát gyermekével vagy egy dolgozó bányászt, ezért játszóplasztikát kellett csinálni a gyerekeknek.
Ezen a néven lehetett mindenféle absztrakt, és egyéb őrült ötleteket a hatalomnak eladni
– jegyezte meg a portálnak a szobrász, aki elmesélte, hogy az alkotásának az előképei az Andokban lévő, óriási kövekből kirakott – pontosabban a kövek félrerakásával kialakított – madár, a Nazca-vonalak, másrészt pedig a közép-amerikai olmék óriás fejszobrai.
A Játszó macska nevű alkotás több szempontból is megelőzte a korát, hiszen hol voltak még akkor a ma már csúcsra járatott aranyos, macskás tartalmaktól duzzadó digitális felületek vagy a cuki köztéri szobrok divatja.
A Cuha-völgyről is írtunk már több cikkben is, itt arról, hogy tengernyi élményt kínál a Bakony vadregényes kirándulóhelye, itt pedig arról, hogy milyen gyönyörűen jegesedik a Cuha-patak a Bakonyban.
