Kertünk-Portánk

Kihalás fenyegeti az örökifjú páfrányfenyőt

A Kínában őshonos páfrányfenyő, a Ginkgo biloba vadon élő populációinak fennmaradását a fakitermelés fenyegeti.

Egyszerűen nincs beprogramozva az öregedésre, és egész életében az aszály okozta és egyéb betegségek leküzdését segítő kemikáliákat termel a páfrányfenyő – állapították meg amerikai és kínai kutatók, megfejtve a fafaj hosszú életének titkát, írja az MTI.

A Kínában őshonos páfrányfenyő, tudományos nevén Ginkgo biloba ma már világszerte megtalálható a parkokban és kertekben, ám vadon élő populációit a kihalás fenyegeti a fakitermelés miatt, olvasható a BBC hírportálján.

A szakemberek megállapították, hogy mind a fiatal, mind az idős példányok védelmező kemikáliákat, köztük antioxidánsokat, növényi hormonokat termelnek a kórokozók vagy aszályok okozta betegségek leküzdésére.

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikált tanulmány készítői 15 és 667 éves kor közötti páfrányfenyőket tanulmányoztak, megvizsgálva fagyűrűiket, elemezve sejtjeiket, kérgüket, leveleiket és magjaikat.

A genetikai vizsgálatok eredményei pedig azt mutatták, hogy az öregedéssel összefüggő gének nem kapcsolódnak be automatikusan egy adott “életkorban”, mint más növényeknél, például a fűféléknél és egynyári növényeknél.

A titok a nagyon egészséges védekezőrendszer fenntartásában rejlik, és abban, hogy a fajnak egyszerűen nincs egy előre meghatározott öregedési programja. Ahogy a ginkók öregszenek, a jelek szerint nem gyengül azon képességük, hogy védekezzenek

– magyarázta Richard Dixon, az Észak-texasi Egyetem munkatársa.

Mindez azt jelenti, hogy bár egy több százéves páfrányfenyő kívülről viharvertnek tűnhet a fagyások és villámcsapások miatt, az egészséges fejlődéshez szükséges folyamatai még mindig remekül működnek “odabent”.

Dixon szerint hasonló lehet a helyzet a többi hosszú életű fa, köztük az óriás mamutfenyő esetében is, amely tele van antimikrobiális kemikáliákkal.

A világ legöregebb élő fája egy több mint 4800 éves simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva). A folyamatos tápanyag-, fény- és vízellátás mellett az ilyen magas kor elérésének képessége valószínűleg összefüggésben van a lassú fejlődési ütemmel, a sejtszintű adaptációval és az olyan másodlagos behatásokkal szembeni viszonylagos védelemmel, mint a kártevők és betegségek, az éghajlati szélsőségek, valamint a katasztrofális fizikai sérülések

– jegyezte meg a tanulmányhoz kapcsolódóan Mark Gush, a brit Királyi Kertészeti Társaság (RHS) munkatársa.

Kiemelt kép: Pixabay

Szépítsük kertünket egzotikus növényekkel
Néhány különleges növénnyel egyedivé és változatosabbá varázsolhatjuk kertünket
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik