A Bács-Kiskun megyei Hajós kétszer köszönti a vendéget: először a pincefalu határán álló magyar és a német nyelvű helységtábla, majd három kilométerrel arrébb a települést jelző üdvözöl szívélyesen minden látogatót.
Hajós legkülönlegesebb karakterű területe a pincefalu. A szűk utcákban változatos homlokzattal, mégis egységes utcaképet alkotva sorakoznak a pincék, présházak. A terület jellegzetes utcaképpel bír, épületei magukon hordozzák a hagyományos népi építészet elemeit.
A pincefalu története szorosan összefonódik a település történelmével, amit gróf Csáky Imre kalocsai érsek népesített be német telepesekkel, és az 1728-ban kelt szerződésben írásban kötelezte a betelepített svábokat a szőlőtermelésre. Nem is tehetett volna jobbat a lakókkal és a környékkel, hisz a finom borok, az egyedülálló présházak és borospincék messze földről csalogatják az érdeklődőket azóta is.
A helyiek nyáron, amikor a szőlőt gondozták, a faluból kiköltöztek a présházakba, és szüret végéig nem is látta őket a családjuk, hacsak el nem mentek látogatóba a férfiakhoz. Persze itt sem unatkoztak a kint élők, és így alakult ki egy teljes pincefalu, mintegy 1300 présházból, egyedi településszerkezettel, ami sokak szerint nemcsak Európában, de a világon is a legnagyobb ilyen pincefalu.
A népi építészet egyedülálló ékköve a pincefalu. Az első présházak még vályogfallal, deszkaoromzattal és nádtetővel készültek a 18. században hangulatos utcákat alkotva, a falutól mintegy három kilométerre.
1851-es adatok szerint Hajóson 553 holdon termeltek szőlőt és 363 pince volt. 1874-től a falu már pincecsőszöket alkalmazott, az 1890-es évekre a szőlőterület 1200 holdra, a présházak száma pedig 850-re nőtt.
A Duna régi medrének törésvonalán alakult ki a szőlészet: ez választotta el egymástól a szőlő és gyümölcstermesztésre alkalmas agyagos, homokos területeket a kötöttebb talajútól. Ekkor a szőlőskertek és a pincék a maitól délre, Hild területén helyezkedtek el, az ott található barlangrendszerben. A borospincéket a löszfalba vájták.
A gyarapodás mellett csapások is érték a pincefalut: filoxéravész és a peronoszpóra. Az 1874. és 1879. évi termés a hatósági intézkedések ellenére szinte teljesen megsemmisült. A megoldást az ellenállóbb homoki fajták és amerikai alanyra oltott európai nemes szőlővesszők jelentették.
Az 1900-as évek elejére állt vissza a termelési rend, az öregek elmondása szerint ekkor emelkedett a márkás homoki borok közé a hajósi vörösbor.
Orbán, a szőlőmívesek és borászok szentje
A fagyosszentek utolsója, a szőlőmívelők és a velük közös érdekű kádárok és kocsmárosok félve tisztelt patrónusa, egyike a népies kalendárium főalakjainak nálunk is. De míg hazánkban csak egy-két közmondás és szólásmondás meg a napjához fűződő néphit ápolja a hírnevét, addig Németország közepében és Németalföldön valóságos kultusz tárgya volt.
A pincefalu legrégebbi ma is álló présháza 1840-ben épült, ma a város tulajdona.
A harmincas-negyvenes években rengeteg pince épült a pincefaluban korszerű technológiával. 1935-ben 1812 holdon termesztettek szőlőt, melynek termése évi mintegy 25-30 ezer hektoliter volt. A háború után a falu lakosságának kitelepítése súlyos csapás volt a pincefalura: a gazdáktól elvették házaikat, pincéiket. A betelepülők nem értettek a szőlőtermesztéshez, borkészítéshez. A hatvanas évekre a hajósiak visszavásárolták házaikat, pincéiket, kezdett visszaállni a rend, a hetvenes évektől számos pince épült, ekkor kezdett kialakulni a pincefalu mai hangulatos, parkosított jellege.
A borospince a helyi emberek éléskamrája is volt egyben a kezdetektől fogva. Itt tárolták a bort, a burgonyát, az almát, a paprikát, valamint itt savanyítottak borecettel. A löszbe vájt pincelabirintusokban most is érlelődik a híres hajósi Cabernet, Kék Frankos, Zweigelt. A kékkötényes német boros gazdák szakértelme nagyban hozzájárult a borvidék jó hírének, rangjának növekedéséhez. A pincefalu térképe nagymértékben eltér a lakóépületek szerkezetétől: 1300 borospince 24 kacskaringós utcácskából áll. Az utcák hol szélesebbek, hol keskenyebbek, helyenként faszobrokkal díszített terek és tisztások színesítik. A présházak előtti szabad területen diófák, meggyfák és szilvafák találhatók.
A présházak egyszerű, oromfalas, nyeregtetős épületek, jellemzően fehérre meszelve vagy festve. Az egyszerű homlokzatok karakterének meghatározó elemei a díszes, többségében fa, esetleg fém nyílászárók, illetve a tégla homlokzati díszítő elemek.
A lakosság jelentős része vallja magát az 1722-ben elkezdődött betelepítések folyamán ideérkezett sváb telepesek leszármazottjának. A település őrzi a sváb népi hagyományokat. A város lakói büszkék az ősöktől örökölt pincefalura, gondozzák a szőlőültetvényeket és ápolják a területet. Az egymáshoz bújó jellegzetes épületek Európa legnagyobb összefüggő pincefaluját alkotják, ezért egyediségével nagyon sok látogatót vonz nemcsak Magyarországról, de külföldről is. A nyolcvanas évektől megélénkült a borturizmus, amelynek jó alapja a hajósi svábok német nyelvtudása és vendégszeretete. Sorra nyílnak a pincefaluban a vendéglátóhelyek, a kilencvenes évektől a családi borházak.
Orbán-napi Borünnep
A hajósi Orbán-napi Borünnep valóságos népünnepély a Kalocsai-Sárköz vidékén, háromnapos mezőgazdasági, kulturális és gasztronómiai seregszemle, Kalocsa, Hajós és térségének kiemelkedő látogatottságú turisztikai attrakciója. Hagyományőrző és hagyománnyá vált ünnepség, melyet éppen 40 éve rendeznek meg évről évre májusban. Az Orbán-szobor borral való meglocsolásával kezdődik az ünnepség – a bő termés reményében – , majd a borlovagok felszentelésével és a borszépségkirálynő megválasztásával folytatódik.
1980-tól minden év májusában megrendezik ezt a ma már nemzetközi hírű borünnepet. A kapcsolódó eseményeken sokezres tömeg gyűlik össze a hűs présházakban, hogy egy pohár hajósi bor mellett beszélgessenek.
A pincefalu madártávlatból
Turisztikai vonzereje mellett a Pincefalu hagyományosan színtere a helyiek közösségi életének.
Legújabb büszkesége pedig az idén januárban nyitott Cabernet Borturisztikai Látogatóközpont egy szépen felújított uradalmi épületben a hajósi pincefalu közepén. Sokkal több, mint egy egyszerű információs pont: élményközpont, közösségi tér, Hajós-Pincefalu kapuja, ahonnan érdemes elindulni, és ahová jólesik megérkezni. Célja, hogy az ideérkezők a helyi borok megkóstolásán túl és a gasztronómiai élvezetek mellett a borvidék múltjával és jelenével, évszázados szőlészeti-borászati kultúrájával is találkozzanak.
A kiállítótérben a Hajós-Baja borvidék borai mellett a térség turisztikai vonzerejét képező épített örökség és a természeti értékek is láthatók.
Emellett a pincefaluban egyetlen helyként kínálja az összes helyi borász termékét pinceáron.
Kiemelt kép: Dubóczky Krisztina
