Több erdélyi településen megkerülték a határt húsvétkor

A középkorban szokás volt, hogy tavasszal a jelesebb ünnepnapokon a földeken, a vetések között ereklyékkel, templomi zászlókkal, énekszóval körmeneteket rendeztek; lóháton vagy gyalog megkerülték a határt, miközben különböző szertartásokat végeztek, hogy a vetés minél bővebb termést hozzon, kártevőktől, gonosz ártalmaktól védve legyen.

Kapcsolódó

Őrzik a szentsírt és megkerülik a határt húsvétkor Székelyföldön

Bár a húsvéti hagyományőrzés kissé megfakult, sok székely faluban az ünnepi népszokások egy része ma is él.

A húsvéti határkerülés vagy határjárás Magyarország egész területén is elterjedt szokásnak számított. A XIX. század végén az ország különböző vidékein még mind a katolikusok, mind a protestánsok gyakorolták ezt, a huszadik századunk első évtizedeiben elsősorban már csak Erdélyben.

Határkerülés húsvétkor

Az ünnepek ünnepén, húsvét hajnalán hírül vitték a földeknek az Úr nagy győzelmét, Jézus föltámadását, részben hogy együtt ünnepeljenek a természettel, részben hogy a gonosz szellemeket, a természeti csapásokat, a Föltámadott hatalmával a határtól elrettentsék.

A határkerülés egyike volt azoknak a jelesebb ünnepeken tartott körmenetknek, melyeket főként tavasszal a földeken, a vetések között tartottak: ereklyékkel, zászlóval, énekszóval vonulva bővebb termésért imádkoztak.

1949-ben aztán egész Romániában betiltották e szertartást, mely az 1989-es decemberi fordulat után új életre kelt. 1990-től Erdély-szerte újra megszervezték – és azóta is szervezik – a határkerülést számos településen.

Idén az MTI munkatársai az erdélyi Csíkrákoson és Leményben készítettek fotókat a határkerülésről.