Az évmilliókkal ezelőtt kihalt ősdarázs-fajokat ezidáig egy különleges, ajkaitnak nevezett borostyán őrizte. A kutatók az újonnan felfedezett darázsfajoknak különleges neveket adtak: az egyik a 30Y zenekar után, a másik az egyik felfedező nagyapja után, valamint a harmadik Soós Miklós geológus után kapta a nevét.
Hazánk területéről a borostyánkövek közül az Ajka mellett, a helyi szénbányászat nyomán előkerült, ajkaitnak nevezett borostyán a legkülönlegesebb. Az ajkait az egyetlen olyan magyar borostyánkincs, melyben nagy mennyiségű, ún. zárvány ismert. A zárványok olyan kisebb-nagyobb objektumok (növényi és állati részek) melyek akkor kerülnek a gyantába, mikor az még friss, mézszerű és ragacsos.
Hazánk legértékesebb borostyánleleteinek alapos vizsgálatához szükség volt olyan szakemberekre, akik a fosszilis darazsak alapos ismerői. A vizsgálatok eredményei szerint a három példány mindegyike a tudományra nézve teljesen új fajt képvisel. Az új fajok névadásakor a kutatók Ajka városához, az ajkai szénbányászathoz és magához a kutatáshoz kapcsolódó körülményekből indultak ki.
A három tudományra új ősdarázs-faj elnevezése:
- Az Ajkanesia harmincipsziloni nevét Ajka városa és a 30Y zenekar kölcsönözte. A mai napig aktív zenekar több tagja, köztük a zenekar énekese, Beck Zoltán is Ajkán töltötte gyermekkora egy részét. Ajka városa a zenekar több dalának szövegében is megjelenik.
- Az Amissidigitus belai nevének jelentése „Béla elveszett lábujja”. Szabó Márton apai nagyapja, Szabó Béla, aki maga is dolgozott az ajkai szénbányákban, egy szerencsés kimenetelűnek mondható bányászbaleset során elvesztette egyik lábujját. A kis darázs ennek állít emléket.
- A Spathiopteryx soosi Soós Miklós geológus nevét viseli, aki hosszú ideje a magyar dinoszaurusz– és borostyánkő-kutatás lelkes támogatója.
A három kis darázs nem csak azért különleges, mert mindegyikük a tudomány számára új fajokat képvisel. Fontos tudni, hogy ezek a darazsak az első fosszilis darázsfajok Magyarország területéről.
Egyéb ősdarazsak ugyan ismertek hazánkból (pl. az ajkai szénnél jóval fiatalabb pulai alginitből), ezek azonban sosem kerültek leírásra faj-szinten.
