Az 1700-as években építették azokat a sírhelyeket, amelyek a felsővárosi Szent Miklós Plébániatemplom alatt rejtőztek -írták a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészei.
A nem mindennapi történet 2011-ben indult, amikor az 1754-1767 között épült, barokk stílusú templom felújítási munkálatait tervezték. A szakemberek arról tudtak, hogy az imaháznak valaha altemploma is volt, amit az 1879-es “nagyárvíz” után végleg lezártak.
Az altemplom létét a kétezres évek elején a templom padlóján támadt repedés is alátámasztotta. 2012 szeptemberében hosszas előkészítés és számos vizsgálat után áttörték a padlót a templombelsőben, és utat nyitottak az akkor már több mint százharminc éve lezárt altemplomba.
A későbbi sírok a Nagyárvíz előttről származtak. A szerzetesek emlékezete szerint az altemplom egyik lejárata az oltár mögött helyezkedett el, így elképzelhetőnek látszott, hogy további, lezárt traktusok is rejtőzhetnek a templom alatt.
Fazakas Attila plébánosnak köszönhetően a régészek roncsolásos kutatási engedélyt kaptak, hogy felmérhessék a kripták állapotát.
Tavaly szeptemberben a kutatók leereszkedtek az altemplomba, és fejlámpákkal és zseblámpákkal felszerelkezve bejárták a kísérteties hangulatú hely zegzugait. A csapat régészekből, antropológusokból, restaurátorból és egy geodétából állt. Nem volt egyszerű a sötétben kibetűzni a kripták vésett feliratait.
A kutatás eredményeiről később részletesen is beszámolnak a szegedi szakemberek.
