Kőváriné Béres Andrea és férje Kővári Attila dédelgetett álma volt a vidéki élet. Régóta vágytak egy olyan édenkertre, ahol a csend, a nyugalom és béke honol, ahol a természet fonja őket körbe napról-napra, megmutatva nekik minden szépségét. Az álom pedig valóra vált, a vágy kézzel fogható lett úgy, hogy a szerencse is melléjük szegődött. Andrea és Attila a világörökségi faluban, Hollókőn találtak rá a számukra legszebb és legértékesebb helyre, ahol napjaikat élik.
Kertjükben egész esztendőben, még a tél színekben szegény napjain is az üde zöld szín az uralkodó, amikor pedig sok csapadék öntözik a birodalmukat, még élettel telibb, még zöldebb a pihe-puha moha párna, ami szó szerint mindent beborít. Mintha gondos kezek takarták volna be a talajt, a fák törzsét, a régi szép időket megélt fából készült padokat és a kerti asztalt.
Az Ófaluban egy világörökségi házikó és a hozzá tartozó 1800 négyzetméteres kert lett álmaink kertje, amit már régóta kerestünk. Különleges adottsága az is, hogy hegyoldalban van és a hegy tetején a hollókői vár látványos hátteret biztosít. A kert végében már az erdő magasodik és varázslatos hangulata a Gyűrűk ura mesés világát idézi. Régi álmunk vált valóra, hogy olyan kertet szeretnénk, ami egy erdei tisztásra emlékeztet. A fő koncepció is ez volt, hogy ezt a hatást erősítsük, és minden mesterséges formát eltakarjunk növényekkel. Mivel egy régi gyümölcsösről beszélünk, gyönyörű gyümölcsfákkal van tele – cseresznye, dió, szilva, alma, körte, meggy, mogyoró, birs, sárgabarack -, s ez már eleve megadja azt a ligetes-erdős hatást, amit szerettünk volna. Északi fekvésének köszönhetően az egész hegyoldal tele van mohával. Különösen a nedvesebb időszakokban gyönyörű mohaszőnyeg borít mindent. Mohamanó hazatalált
– osztották meg a hosszú évtizedeket megélt házat körülölelő kert titkait a Sokszínű vidékkel.
A kert elnevezése évekkel ezelőttre nyúlik vissza. Andrea és Attila lánya, egy rajzórai feladatra találta ki ezt mesebeli élőlényt, ami annyira megtetszett nekik, hogy ő lett a névadója a kis családi kézműves vállalkozásunknak. Az eltelt évek alatt pedig Mohamanó valóban meg is született, sőt egyre több piciny, zöld manócska bújt meg a fák törzse mellett, a bokrok szoknyája alatt vagy éppen a üde zöld mohák ölelésében.
Kertünk több pontján a névadóját Mohamanót ábrázoló szobrocska van elrejtve, de más műalkotások is helyet kaptak benne, mivel családunk minden tagja alkotó ember festőművész, szobrász, kézműves. Kamilla Virág a lányunk. Ő művésztanár Budapesten. Festéssel foglalkozik. A vejem Tibi szobrász. Ő segít a fizikai erőt kívánó feladatokban
– mutatták be családjukat, és a gomb szemű, ártatlan arcú, üde zöld manócskákat, akik a kert fontos lakói.
A család minden tekintetben alkalmazkodik a természethez, ez a kulcsa annak, hogy a kertjük minden lakója legyen az állat vagy növény jól érzi magát, és ki tud teljesedni náluk.
Nemcsak a ház, a kert is nagy múltra tekinthet vissza. A tulajdonosok egymást váltották hosszú évtizedek alatt, és mindenki alakított rajta egy kicsit. Mi is felvettük ezt a fonalat, együtt mozgunk, változunk a kerttel. A föld megművelése, alkalmazkodás a természet törvényeihez, valamiféle párbeszéd Istennel. A növényültetés együttlét a léttel. Leteszek a földre valami kicsit és nagy lesz belőle
– mesélték el birodalmukhoz fűződő pillanataikat, és minden szavukból a szeretet és a természet felé áradó tisztelet áradt.
Andrea családja művész-család, a kertészkedést is műalkotásnak tekintik, szívvel-lélekkel és minden apró részletre odafigyelve gondozzák a növényeket, hogy azoknak a lehető legjobbat tudják megadni.
A kisebb szekciók, „szobák” olyanok, mint valami stílusgyakorlat, ahol a mikroklímának és talajnak megfelelő növénytársításokat hozunk létre. Van erdőszéli és mezei vadvirágos rét, mediterrán sziklakert, japán szárazkert, magyaros-népies virágoskert, erdei pihenő, angol cottage garden, fűszernövénykert, színes előkert, konyhakert. Kedvenc időtöltésünk kertészeti videók nézése, mindig ezzel zárjuk a napot. Ezúton is köszönet minden kertésznek, aki szívesen osztja meg tudását másokkal, velünk. Kiemelném Szomoru Miklóst, az ő videói igazi iránymutatók
– foglalták össze a birodalmuk minden részletét és, hogyan inspirálódnak, melynek részleteit valóra is váltják a saját kertjükben.
A házigazdák életében, mindennapjaiban nagyon fontos szerepet kapnak a vadvirágok, amiket a lehető legjobb tudásuk szerint gondoznak, minden igényüket kielégítve. A növények pedig hálásak nekik, hálájukat úgy mutatják ki, hogy színpompás, kellemes illatokat árasztó, a rovarvilág tagjait vonzó virágokat nevelnek. Nyári napokon kellemes aroma, kedvesen zümmögő hangok lengik be kertjük minden szegletét.
A vadvirágok szépen kiegészítik az évelőágyásokat, de önállóan is gyönyörűek. A maguktól növő vadvirágokat folyamatosan gazdagítjuk a mezőről gyűjtött vadvirág magokkal, így fokozzuk a biodiverzitást és a színpompát. Gazdag a rovarvilág és a madárpopuláció is befogadott bennünket, az idén már a cseresznyéből is hagytak nekünk kóstolót. Vegyszereket egyáltalán nem használunk. Növényi hulladékokkal, fűnyesedékkel mulcsozunk, komposztálunk. Ami a földből kinő, az itt is marad és részt vesz a természet örök körforgásában. Az eredeti haszonkert-funkció kiegészült a díszkertekre jellemző díszcserjékkel, évelőkkel és az erdei tisztás alapgondolat elengedhetetlen részeként a vadvirágos réttel
– részletezték, hogy a természettel együtt lüktető, csodálatos birodalmuk, hogyan tudott valóban a természet része maradni.
Számukra nagyon fontos, valamint azt tartják szem előtt és úgy cselekednek, hogy a természetet nem leigázni és beszabályozni akarják, hanem együtt áramolni, együtt alakulni vele és segíteni, hogy a kölcsönös boldogság legyen a napjaik fontos része. Hiszen ők akkor boldogok, ha érzik, látják, hogy a kertjük lakói is azok, legyenek azok növények vagy állatok. Ezért pedig minden áldott nap tesznek, hogy így is maradjon.
A kezdetekkor egy elvadult csalántengerből kellett kiindulnunk. Amikor letisztult a kép, fokozatosan próbáltuk fejleszteni, gazdagítani a meglévő növényzetet. Az is érdekes, hogy a korábbi tulajdonosok is fontosnak tartották a kertnek azt a szerepét is, hogy nem csak táplálékokkal látja el a gazdáját, hasznos az lelki, érzelmi szempontból is. Ezért már régóta alakulóban volt a ház körül az alaposan átgondolt díszcserjék dekoratív kerete, amit mi folyamatosan bővítettünk és nagy örömmel bővítünk szinte minden nap, kivéve a fagyos napokat. Ilyenkor kertészeti videókkal és kertfotókkal vigasztaljuk magunkat. Fantasztikus élmény végignézni tavasztól őszig a virágzó cserjék színpompás játékát, ahogy sorban „robbannak” hol itt, hol ott, a virágbombák az aranyesőtől elkezdve az orgonán keresztül a jezsámenig, bodzáig, boglárkáig, labdarózsáig és még sorolhatnám
– tekintettek vissza a kezdetekre és mutatták be a jelent.
Andrea és Attila szívesen és örömmel kertészkedik. A veteményes finom és friss betevőket terem a számukra, így hálával meg a pár gondoskodását.
Van egy kicsi konyhakertünk a fészer oldalában, ahol a paradicsom bőven terem. Most a tökfélékkel kísérletezünk. Sok fűszernövény illatozik egy régi dézsában. Fontos számunkra a növényi alapú táplálkozás, ezért folyamatosan bővítjük ezt a kertrészt is. Nagyon motiváló, amikor a kertből állítjuk össze a napi salátánkat
– mutatták be a roppanós zöldségeket, az illatos fűszernövényeket rejtő veteményeskertet.
A család számra a nap legkedvesebb időszaka amikor a Nap bágyadt arccal nyugovóra tér, elmondásuk szerint ezek a pillanatok a legszebbek náluk. Gyönyörűen átjárja oldalról a kertet az aranysárga súrlófény, és észak felé ellátni messzi távolba, a Korponai-erdő hegyvonulatáig. Birodalmuk több pontjáról is látszik ez a fényűző látványosság, amit minden este együtt néz a család.
Az esztendő legszebb időszaka számukra, amikor május-június folyamán kiteljesedik, kivirul az élet a kertben, minden hajtás és levél ereje teljében van, lombosodik, virágzik, gyümölcsözik.
Az előttünk álló tél sötét, hideg, zord, úgyhogy nem a kedvencünk. Bár ilyenkor a legszebb a moha
– vallották a télhez kötődő érzéseiket.
A család kertjében a nap minden szakában nyüzsög az élet. Nappal éppen úgy, mint éjszaka a sötétség leple alatt. Ők pedig izgatottan figyelik az újra és újra betérő vendégeiket, akikkel örömmel osztoznak nem csak a finom falatokon, hanem a birodalmukon is, hiszen vannak élőlények akik köztük élnek, az ő varázslatos birodalmukat választva.
Vannak állandó lakóink. Hosszú lenne felsorolni, csak néhányat említek. Egy szajkó pár jól megél a gyümölcsfákon, néha nekünk is hagynak sárgabarackot. Hacsak a pelék nem eszik meg, mert ők is szeretik. A feketerigók mindent szeretnek. Az erdőszéli mókuscsalád minden reggel végigportyázza a hegyoldalt. A vaddisznók a kerítésen túl randalíroznak és reméljük, hogy ez így is marad. Az őzek is be-betévednek egy lakomára. Gyíkok, békák, siklók, sünök, szarvasbogarak, csigák, macskák, rókák, egyszóval nagy az élet
– mutatták be kertjük állandó lakóit és a vendégségbe betérőket.
A házigazdák nagyon sok emléket őriznek, a legfrissebb egy kőből faragott madáritatóhoz fűződik, amit az idén először megrendezett Fenntartható kertek versenyén nyertek.
Úgy tartják: „Az aranykor nem egy történelmi korszak, hanem egy állapot és ezért minden időben jelen van: csak attól függ, hogy van-e valaki, aki megvalósítja.” /Hamvas Béla/
Andrea és Attila kreatív életét figyelemmel lehet követni, ahol bemutatják kézműves alkotásaikat és a Mohamanók varázslatos birodalmát.
A cikkben szereplő fotókat Kőváriné Béres Andrea készítette.
