Az év legsötétebb időszakában a fény megjelenése mindig örömmel tölti el a szíveket. A keresztény kultúrkörben Jézus születése korántsem véletlenül esett a téli napforduló idejére, hiszen a „világ világossága” akkor érkezett el az emberek közé, amikor tényleg a legnagyobb volt a sötétség.
A karácsonyt és az újév napját a világ számos országának lakói változatos módon ünneplik. Több országban sajátos hagyományok és szokások jellemzik ezeket az ünnepeket, amelyek tükrözik az adott nép kulturális és történelmi hátterét. Érdemes körbe tekinteni, hogy földünk más-más vidékein hogyan ünneplik embertársaink a karácsonyt és az újévet.
Sokszínű karácsony
Európában a karácsonyi hagyományok országonként eltérők, igen változatosak. Svédországban a karácsony nagy hangsúlyt kap, és a családok összegyűlnek a feldíszített fenyőfa körül. Az Egyesült Királyságban a karácsonyi vásárok, a karácsonyi pulyka és a királynő karácsonyi beszéde szerves részét képezik az ünnepeknek. A mediterrán térség országaiban, például Olaszországban és Spanyolországban, a karácsony inkább a családi összejövetelekről és az ízletes ételekről szól.
Az Egyesült Államokban és Kanadában a karácsony és az újév napja az egyik legfontosabb ünnepi időszak. A fenyőfa díszítése, az ajándékozás és a családi együttlét itt is kiemelkedő szerepet játszik. Az USA-ban a karácsonykor elkészített „gingerbread” házak elmaradhatatlan kellékei az ünnepi asztalnak. A hagyományosan a karácsonyi időszakban készülő házi édességeket különféle nyalánkságokkal, cukorkákkal díszítik. Ezek a finomságok az édes sütemények és cukorkák egyedi kombinációjával alkotnak olyan miniatűr mézeskalácsházakat, amelyek gyakran egy asztali díszként vagy karácsonyi dekorációként szolgálnak.
A hollywoodi filmekből jól ismert, fényekkel díszített házak versenye, és a karácsonyi parádék is hagyományosak az USA-ban és Kanadában. Az újévet Európa számos országához hasonlóan Észak-Amerikában szintén sokan bulizással és tűzijátékokkal ünneplik.
Feldíszítik az állófát
Latin-Amerikában a karácsony és az újév napja szintén gazdag hagyományokkal rendelkezik. Mexikóban a “posadas” nevű ünnepségek során a hívők Máriát és Józsefet követik. A mexikói posadas egy hagyományos karácsonyi ünnepség, amelyet december 16. és 24. között tartanak. A kifejezés a spanyol “szállás” szóból származik, és az esemény során a résztvevők a bibliai Józsefet és Máriát utánozzák, amikor szállást kértek Betlehemben. Az ünnep során a résztvevők különböző énekekkel és imádságokkal járják a környékbeli házakat. Az eseményeket általában gyertyafényes menetek, zenekari kíséret, valamint énekek és hagyományos dalok kísérik.
Brazíliában, mivel a déli féltekén fekszik az ország, a karácsony a nyári hónapokra esik. A brazilok ilyenkor gyakran összejönnek, s miközben karácsonyi dalokat énekelnek, feldíszítik az “állófát”. Az állófa (árvore de Natal) jellemzően színes díszekkel, fényekkel és karácsonyi dekorációkkal van felékesítve. Számos európai országhoz hasonlóan az éjféli mise (Missa do Galo) Brazíliában is fontos vallási esemény, amelyen sok család részt vesz.
Évezredes hagyományok
Ázsia sokszínűségét a karácsonyhoz és az újév napjához kapcsolódó tradíciók jól tükrözik. Japánban a karácsony egy romantikus ünnep, a szerelmesek ajándékokkal lepik meg egymást.
Az év utolsó napjaiban a szigetország lakói hagyományosan elkezdik az otthonuk tisztítását, a személyes tárgyak rendbetételét. A nagytakarítással a régi év negatív energiáit próbálják kitisztítani, hogy az új év pozitív lendülettel kezdődhessen. A japán emberek általában új évi üdvözlőkártyát, nengajót küldenek a családtagoknak, barátoknak és üzleti partnereknek.
Az év utolsó szent napján, december 31-én, sok buddhista templomban megütik a harangokat, egy hagyományos rituálé keretében. A harangszó pontosan 108 alkalommal szól, jelképezve a buddhista tanításokban szereplő 108 szennyeződést, amelyektől az emberek ezen a napon megszabadulhatnak.
Dél-Koreában a holdnaptár alapján meghatározott új év napja minden évben változik, de általában január és február közötti időszakra esik. Az új év dél-koreai időszámításban a holdnaptár szerinti 12. hónap első napján kezdődik.
Az új év első napján a koreai családok gyakran különféle hagyományos rítusokat hajtanak végre. A Charye egy ősi szertartás, amelynek során a koreai emberek tiszteletüket fejezik ki az elődöknek, az ősi szellemeknek és az otthoni, szent oltárnak. Az ételáldozatok, gyertyák és más tárgyak általában részét képezik ennek a rituálénak.
Az egyik legismertebb eltérő időpontú új év a kínaiakhoz kötődik, ők általában január 21. és február 20. között ünnepelnek a holdnaptár alapján. A kínai kultúrában a japánokhoz hasonlóan a házakat hagyományosan kitakarítják, a rokonok látogatására készülnek, és ünnepi ételeket fogyasztanak. A kínai új év ünnepe a tűzijátékokról és az oroszlántáncokról is közismert.
Délkelet-Ázsiában, Thaiföldön, Kambodzsában és Laoszban, az új évet a tradicionális víz- és virágfesztiválok kísérik. Thaiföldön vízlocsolással ünnepelnek, amely a tisztaságot és a megújulást jelképezi. Kambodzsában az új év napon összejönnek a családok, és a fiatalabb generációk tiszteletüket fejezik ki az idősebbeknek.
Ahány nép, annyi naptár
Afrika szerte számos különböző kultúra és hagyomány él elevenen, így a karácsonyi ünneplés sokféle módon zajlik. Egyes helyeken a keresztény közösségek a karácsonyfa és a misék révén emlékeznek meg az ünnepről, míg mások a helyi hagyományokat követik. Dél-Afrikában a karácsonyi piknik és a szabadtéri tevékenységek hagyománnyá váltak az ünnepeken.
Míg több afrikai ország az európai naptárt követi és január elsején ünnepli az új évet, néhány régióban más időpontokban gyűlnek össze az emberek. Etiópiában az etióp ortodox keresztények az új évet, az etióp naptár szerint szeptember és október közötti időszakban ünneplik. Az etióp új év, az “Enkutatash”, szeptember 11-én vagy 12-én kezdődik, attól függően, hogy az éppen aktuális év szökőév-e vagy sem. Az etióp naptár egy szoláris naptár mely 13 hónapot tartalmaz. A 13 hónapból 12 hónap 30 napos, míg a 13. hónap, a szökőhónap.
Az Enkutatash az etióp keresztény vallás egyik legfontosabb ünnepe, és a nap a tavasz elejét jelzi az embereknek. Az etiópok színesen öltöznek, hagyományos ruhákban járnak, részt vesznek a templomi szertartásokon, és a családok között étkezéseket, összejöveteleket rendeznek. Az ünnep a virágok, a zöld növényzet és az újjászületés témáját hordozza magában, és sok helyen hagyományos táncok és zenei előadások színesítik az ünneplést.
Egyiptomban az új évet az iszlám holdnaptár alapján számolják, ez a muzulmán világban hagyományosan elfogadott időpont. Az iszlám újév, az Hapi Festival, a próféta Mohamed születésnapjához kapcsolódik, és ezekben az országokban csendes megemlékezésekkel és imákkal ünneplik.
Ausztráliában az ünnepi szezont – Brazíliához hasonlóan – a nyári hónapok jelentik. Itt a nyári időszakban a karácsonyfa gyakran eukaliptuszágból vagy más helyi növényekből készül. A “kenguruk földjén” a hagyományos karácsonyi vacsorát gyakran barbecue szabadtéri sütés is követi.
Európában számos szláv nép – köztük az oroszok is – ortodox keresztények, így ők az új évet a Gergely-naptár szerint ünneplik. A Gergely-naptár az európai naptártól eltérően késlelteti az új év beköszöntét. A naptárukban az orosz ortodox újév január tizennegyedikére esik. A legtöbb európai országhoz hasonlóan az oroszországi ünneplés is magában foglalja az éjféli szentmisét és a családi összejöveteleket.
