A Szent István téri víztornyot az első vasbetonból emelt ilyen magyarországi építmény és a mai napig része az ivóvízhálózati rendszernek – tájékoztatta a Szegedi Vízmű Zrt. az MTI-t.
Közleményük szerint 1904 végén, amikor elkészült a víztorony, a város főterén, a Széchenyi téren az utcai csapok “szökőkutakká lettek rögtönözve”, és hozzá katonazenekar játszott.
Nézze meg a szeged.hu fotósának, Kuklis Istvánnak a képeit a fényfestésről:
Szeged szabad királyi város 1903-ban hirdetett pályázatot egy ezer köbméteres víztorony felépítésére, melyet Zielinszki Szilárd építészmérnök terve nyert, aki egyedüliként vélte vasbetonszerkezettel megoldhatónak a feladatot.
A döntéshozók igen nagy bátorságára kellett ahhoz, hogy e pályamű mellett döntsenek, hiszen ekkoriban Magyarországon még nem üzemelt vasbeton víztorony.
Az építészmérnök mind a víztorony tartórendszerét, mind a tárolómedencét vasbeton szerkezettel oldotta meg: az ezer köbméteres vasbeton hengert – az akkor újszerűnek számító anyagból készült – oszlopokból és gerendákból álló forgásszimmetrikus rúdszerkezet tartja. Ekkora műtárgy tervezéséhez és segítőtársak is kellettek: az épület szecessziós homlokzatát Korb Flóris tervezte, a kivitelezést pedig Freund Henrik és fiai építő vállalkozók végezték.
A 110 ezer korona költségű beruházáshoz a város nem rendelkezett elegendő önerővel, ezért hosszúlejáratú bankkölcsönnel teremtették meg a munkálatokhoz szükséges pénzügyi feltételeket. Az építéshez szükséges engedélyeket 1903. december 15-én adták ki, s egy év múlva a víztorony már el is készült. A pályázat elnyerésétől a torony elkészültéig mindössze másfél év telt el, amely az akkori kivitelezési lehetőségeket és körülményeket figyelembe véve önmagában is óriási teljesítmény.
A víztornyot és az azt körülölelő Szent István teret 2005-2006-ban újították fel uniós támogatással.
