Másfél méteres hó hullott Norvégia déli részein, ami szó szerint beborította a településeket, az erős szél pedig sok helyen 5-6 méteres hótorlaszokat hordott össze.
A téli fülőkének nem csak az erdők rengetegében élnek kisebb-nagyobb csoportjai, hanem kertekben is előszeretettel megtelepszenek az arra alkalmas helyeken.
A mókus érezte, hogy a fagyott jégben finom betevő lapul. Érzése pedig nem csalt, hiszen ott volt a dió, amiért meg kellett küzdeni, de sikerült neki, még ha nehezen is.
Az Északi-középhegységben ritkán látott világ uralkodott napokon keresztül, ami nem csak a kirándulókat vonzotta a Karancs-hegy vagy éppen a Salgói vár magasságába, hanem a fotózás szerelmeseit is.
Napjainkra kissé megfakult a népszokások jelentősége, de vannak köztük olyanok, amik még elevenen élnek, és meghittebbé varázsolják a szeretet ünnepét.
A család lehetőségétől, kreativitásától, a helyi hagyományoktól függően mindenféle dísz felkerülhetett a fára, de főként az otthon készült díszek biztosították az ünnep melegséget adó hangulatát.
Edina vágya az, hogy szívvel és lélekkel készített kicsikéi épp olyan örömet tudjanak okozni mindenkinek, aki a kezébe veszi őket, mint neki szereznek, amikor gondos kezeivel készíti őket.
Anikó kertjében nem csak a növények szépsége magával ragadó és a szemnek megnyugvást adó, hanem a különleges kiegészítők is értéket és sok kedves emléket őriznek.
Andrea és Attila a természetet nem leigázni és szabályozni akarja, hanem együtt áramolni, együtt alakulni vele és segíteni, hogy a kölcsönös boldogság legyen napjaik fontos része.