Életmód

Így tanultunk meg olvasni régen: szó-ta-gol-va

Valóban vannak olyan gyerekek, akik nem tudnak olvasni, mert nem tanultak meg, mert nem tanították meg őket. Sok mindent lehet vitatni a régi módszerekben, viszont egy biztos: megtanultunk olvasni. Jól!

Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke első lenne a tanulmányaiban, ehhez viszont alapvető fontossága van, hogy jól olvasson, jól tanuljon meg olvasni. Kutatások viszont azt is igazolják, hogy teljesen mindegy, valaki öt- vagy hétévesen tanul meg olvasni, a későbbi képességeit ez nem befolyásolja. Minden gyerek a maga útját járja, de lényeges, hogy tanuljon meg értelmezve olvasni.

Az olvasás tanításának módszereiről régóta vitatkoznak a pedagógusok. 30-40 évvel ezelőtt még egész más szótagoló módszerrel tanultak, ma már tanára, iskolája válogatja, melyik változatot tartja a legeredményesebbnek.

A. Jászó Anna írásában a következőket írja a témában:

Nem minden olvasástanítási módszer jó, nem lehet mindegyikkel megtanítani a gyereket olvasni.

A „minden módszer jó a maga helyén” ugyanúgy kibúvó, mint a néma értő és a hangos értelmetlen olvasás szembeállítása. Nem jó az a módszer, amely elszakítja a beszédet és az olvasást, megszüntetvén a természetes folytonosságot a gyerek beszéde és olvasása között.

Világszerte figyelemreméltók a gyermeknyelv fejlődésével, a nyelvi tudatosság fokozatos kialakulásával kapcsolatos kutatások, melyek arra mutatnak rá, hogy az egészen kicsi, a kétéves gyerek észlelése globális. A háromévesek ösztönösen jól szótagolnak, csak arra kell ügyelnünk, hogy megőrizzék ezt a képességüket.

Erre mondta régen Pestalozzi, hogy a gyereket fejleszteni, érlelni kell az olvasástanítás megkezdése előtt. Ezért volt a régi tantervben beszéd- és értelemgyakorlatok nevű tantárgy, és ezért kezdődött az olvasástanítás egy hathetes előkészítő szakasszal. Ezt faragták le fokozatosan 1950 után, ezt szüntették meg teljesen 1978-ban. A szótagolással együtt.  A vizualitás került az előtérbe a hangoztatás rovására.

A szótagolást azért törölték el, mert ellenzői szerint az értelmes olvasás akadályozója, a szóhangsúly elrontója, pedig pontosan az ellenkezője az igaz.

A szótagolás jó! Pontos dekódolásra kényszeríti a gyereket, megakadályozza a szóalak „megsaccolását”, kitalálását, s nem engedi a szóvéget  elnagyolni.

A világ minden részén a diszlexiásokat hangosan, szótagolva tanítják olvasni, még az angolszász országokban is. Sőt tanításukat általános fejlesztéssel és beszédfejlesztéssel kezdik. Az olvasási nehézségek okát felderítő tesztek (GMP, Inizán) azt mutatják ki, hogy az olvasni nem tudó gyerekek beszéde-nyelve is fejletlen – a tízévesé sokszor az ötéves szinten stagnál –, rossz a ritmusérzékük, kicsi a szókincsük, fejletlen a nyelvi tudatosságuk, azaz képtelenek a mondatot szavakra bontani, képtelenek a szót hangjaira felbontani, nem tudják a hangok sorrendjét megállapítani, esetleg az irányokkal is baj van.

Ma már  több módszer is létezik az olvasás tanítására, melyekben helyenként újra helyet kapott a szótagoló olvasás is. Mindent összevetve kijelenthetjük, hogy a szótagolás egyszerű, mindenki által ismert módszer, amellyel szülőként is sokat tudunk segíteni gyermekünk olvasási, helyesírási problémáin.

Házi feladat helyett kötelező olvasást vezetnek be egy iskolában
Munkafüzetek töltögetése helyett kötelező 20 perc olvasás lesz a feladat.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.