A legtöbb kutató úgy véli, hogy az alvás különösen fontos az agy és az idegrendszer egészsége szempontjából. Az alváshiány hatása általában mentális jellegű következményekkel jár, gyakran memóriavesztés, hallucináció vagy akár rohamok formájában jelentkezhet, írja a Mother Nature Network.
Egy új tanulmány, amelyet a Nature Communications-ban tettek közzé, azt vizsgálta, hogyan befolyásolja az alváshiány az agyunkat. Ha túl hosszú ideig fosztjuk meg az alvástól, nincs ideje kijavítania az ébrenlét során elszenvedett idegrendszeri DNS-károsodást.
Egy kutatócsapat a zebrahalhoz fordult a válaszért. A zebrahal átlátszó, így DNS-e és nukleáris fehérjéi könnyen megfigyelhetőek mikroszkóppal. Megállapították, hogy amikor a halak ébren vannak, a törött DNS-szálak összegabalyodnak, és a kromoszómáik nem aktívak.
Eredményeik alapján tehát egyértelmű, hogy az állatoknak, és feltehetőleg az embereknek is, aludniuk kell annak érdekében, hogy az egyes neuronjaik regenerálódjanak.
A zebrahal nem az egyetlen olyan állat, amelyet érdemes tanulmányozni ebben a kérdésben. A 2017-ben végzett kutatások során a tudósok az alváshiányt egereken vizsgálták, és megdöbbentek az eredmény láttán: mikor a test nem jut elegendő alváshoz, az agy magát kezdi el felélni.
A 2017-ben végzett korábbi kutatások szerint az agy felfalja saját magát, ha nem jut elegendő alváshoz.
A legújabb kutatási eredmények szerint az elhasználódott sejteket elpusztító és megemésztő agyi sejtek és törmelékek az egerekben, amelyek krónikusan alvásmentesek, túlműködnek.
Rövid távon ez akár hasznos is lehet – a potenciálisan káros törmelék tisztítása és a kopott áramkörök újjáépítése megvédheti az egészséges agyi szinapszisokat. De hosszú távon kárt okozhat, és megmagyarázhatja, hogy miért lehet okozója a krónikus alváshiány az Alzheimer-kórnak és más idegrendszeri betegségeknek
– állítja Michele Bellesi, az olaszországi Marche Polytechnic Egyetem professzora.
Az agy “metszése” alvás közben
A Wisconsini Egyetem áttörő agykutatási tanulmányai még több választ adhatnak.
A 2016. júliusában közzétett, a Giulio Tononi, a Wisconsin-Madison Egyetem tudósa által vezetett kutatások a legjobb bizonyítékot szolgáltatják arról, hogy mi történik, amikor alszunk – írja a New Scientist.
Tononi csapata az alvás előtt is és után is kimetszett egy szeletet az egerek agyából. Megállapították, hogy a szinapszisok vagy a neuronok közötti kapcsolatok 18% -kal kisebbek voltak az alvási időszak után. Más szóval úgy tűnik, hogy az agyunkban lévő neuronok közötti kapcsolatok csökkennek, mintegy “megmetsződnek” alvás közben.
Hiába kevesebb azonban az agyi szinapszisok és a neuronok közötti kapcsolat, ami által valamivel összébb zsugorodik, vagyis megmetsződik az agyunk, a kisebb agynak másnap mégis több hely áll a rendelkezésére az emlékképek rögzítésre egy 2017-es februári tanulmány szerint.
A kutatók azt feltételezik, hogy az alvás lehetővé teszi számunkra, hogy emlékezzünk mindarra, amit az ébrenlét során megéltünk és megtanultunk.
Az alvás az az ár, amit a tanulásért fizetünk
– magyarázza Tononi.
Az elmélet egyértelművé teszi, hogy miért nehezebb koncentrálni és új információkat tanulni, amikor kimarad az éjszakai alvás. Ez azért van, mert az agy elérte a kapacitását, úgyhogy tulajdonképpen metszésre érett.
A korábbi kutatások eredményei is összhangban vannak ezzel az elmélettel, például az EEG felvételek kimutatták, hogy az emberi agy kevésbé elektromosan reagál a nap elején, mint a végén, ami arra utal, hogy az ingerületátvivő sejtek közti kapcsolatok akkor még gyengébbek lehetnek.
Ha Tononi kutatása megriasztana az alvást illetően, és attól tartanánk, hogy a napi megtapasztalásaink egyszerűen kimetsződnek agyunkból alvás közben, ne aggódjunk. A kísérlet azt is megmutatta, hogy néhány agyi szinapszis, vagyis nagyon leegyszerűsítve a kifejezést agyi kapcsolat, védett az agy önmagát megtisztító, kimetsző és regeneráló folyamataitól. Ezeken a védett területeken tárolja agyunk a legfontosabb emlékeket.
Az agy megőrzi, ami fontos a számára
– nyugtat meg bennünket Tononi professzor.
Persze az már más kérdés, hogy vajon honnan tudja az agyunk, hogy mi az, ami igazán fontos. De ebbe most ne menjünk bele, ez az agyunk működésének már másik nagy misztériuma.
Kiemelt kép: pixabay.com
