Mindenkinek van hobbija, olyan dolog az életében, ami kikapcsolja a mindennapok mókuskerekéből, ami én-időt biztosít számára, feltölti és megnyugtatja.
Van, aki kertészkedik, mások sportolnak, játszanak, filmet néznek, esetleg kikapcsolódásképpen főznek. Akad aki blogot ír, és olyan is, aki horgol vagy kötöget. Végh Zita életében a rajzolás tölti be ezt a szerepet, keze alól valóságos csodák, megszólalásig élethű tollrajzok születnek.
Gyerekkorom óta szeretek rajzolni, de komolyabban sosem foglalkoztam vele, csak úgy firkálgattam, ha kedvem volt. 2009 novemberében is épp így történt, gondoltam egyet és lerajzoltam az ágyon alvó macskám. Az eredmény borzalmas lett, ennek ellenére nagyon elégedett voltam. Örömöt okozott maga a folyamat, élveztem az alkotást, ezért elhatároztam, hogy többet fogok rajzolni. Azóta a délután óta minden nap gyakorlok, a rajzolás az életem szerves része lett
– kezdte a történetét Zita.
Eleinte arra törekedett, hogy sok kisebb rajzot készítsen, majd áttért a nagyobbakra.
Nekem mindig a realisztikus és a fotó realisztikus alkotások tetszettek, elkezdtem ilyesmiket alkotni. Akkoriban grafitceruzával rajzoltam, leginkább mechanikus ceruzával, mert vékony heggyel könnyebb apróbb részleteket kidolgozni. Szerettem, de halványnak találtam. Ekkor jött az ötlet, hogy inkább golyóstollal rajzoljak, hiszen vékonyan fog és egy darab tollal különböző árnyalatot lehet létrehozni, attól függően, mennyire nyomjuk rá a tollat a papírra. Ez a szerelem 2013 óta tart és nem akar elmúlni
– mondta el Zita, aki azt is elárulta, hogy egy-egy rajz megalkotása viszonylag hosszú folyamat, hiszen a tollal való rajzolás nagyon időigényes.
Egy A4 (21×29 cm) méretű rajz elkészítése minimum 40-45 óra, de ez annál több, minél részletgazdagabb a kép, ami éppen készül, és az sem mindegy, hogy milyen tollal dolgozok éppen, hiszen az is több időt vesz igénybe, ha a rajz színes tollakkal készül. Igyekszem változatos témákban dolgozni, bár korábban rengeteg állatrajzot készítettem. Embereket rajzolni számomra a legnagyobb kihívás, azon belül is a gyerekek, hiszen nekik olyan kis puha arcuk van, amit nagyon nehéz rajzon visszaadni
– vallotta be a nagykátai lány.
Zita számára a rajzolás az igazi én-idő az egész napos tennivalók, gyereknevelés, házimunka után. Másfél óra csendes rajz, elmélyülés és alkotás az, ami feltölti.
Olyan, mintha meditálnék. Teljes nyugalmat ad
– árulta el Zita, aki a rajzoláson kívül szívesen fotóz is. Többnyire állatokat, azon belül is kutyákat szeret fényképezni. A Kutyakötelesség Állatmentő Alapítvány önkénteseként van is rá lehetősége, hogy sétáltató napokon a nagykátai ebtelep gazdikereső kutyáit fotózhassa.
Mindig szerettem a kutyusokat, gyerekkoromban még a kóbor jószágokat is rendszeresen hazahordtam, reménykedve, hogy a szüleim meglágyulnak, és megtarthatom valamelyiket. Persze nem így történt, így nagyobbacska voltam már, mikor lett saját kutyám, de a kutyaszerelem nagyon régi bennem. Talán ez is az oka, hogy korábbi rajzaim legtöbbje is kutya portré, hiszen amellett hogy szeretem őket és közel állnak hozzám, változatosak is, így megunhatatlan témát biztosítanak
– említette Zita, aki egy évig a Kutya Szövetség újságnak is rajzolt havonta portrékat a fajtaismertető rovathoz.
Rajzolni, alkotni, számomra fantasztikusan feltöltő, de mindig hajt egy belső motor. Folyton szeretnék kicsit jobbat, szebbet, részletgazdagabbat alkotni. Jelenleg az a célom, hogy azt a hiperrealista szintet tudjam tollal elérni, amit mások ceruzával készítenek. Ha ez is meglesz, akkor már igazán büszke leszek
– árulta el a tehetséges fiatal lány, akitől még sok rajzot meg lehet tekinteni a Vegh Zita ART oldalon.
Mi drukkolunk neki, bár szemernyi kétségünk sincs, hogy eléri a célját.
Kiemelt lép: Végh Zita
