Életmód

A rábaközi árvizek is táplálták a höveji csipke hagyományát

Ritka ékszer a magyar népművészet kincsesládájában.

Van egy 300 fős lélekszámú kis rábaközi falu, ahol olyan élő hagyománnyal találkozhatunk, amelyben nemcsak a történelem elevenedik meg, hanem egy néphagyomány megszületésének körülményeit, sőt a szereplőit is megismerhetjük. Ritka ékszer ez a népművészetünk kincsesládájában.

A település neve Hövej, népművészete pedig a csipkevarrás, a höveji csipke készítése, melynek eredete még a belátható és megismerhető évtizedek idővonalán helyezhető el.

Az 1850-es, 60-as években honosodott meg a csipkekészítés Hövejen.  A hagyomány szerint egy helybeli leány, Horváth Borbála Barbacsról, dajkaságból, mások szerint a Pozsony megyei Somorjáról, libapásztorkodásból hazatérve, a húsvéti táncra három kötényt tervezett, amelyeket a barátnőivel hímeztek ki. A történet szerint ez a három kötény volt az elindítója a höveji hímzésnek, amelynek öltéselemei a lukhímzés, a láncöltéssor, a laposöltés és a huroköltés.

Ami a höveji csipkét egyedülállóvá teszi, az a „kötés” vagy más néven „pókozás”.

A pókozás 80-as horgolócérnával készül egy varrótűnek a segítségével és huroköltések sorozatát jelenti. A huroköltések sűrűsége, eloszlása, hossza adja ki azt a közel 60 féle mintát, amit a mai napig is készítünk és úgy nevezzük őket, ahogy annak idején dédanyáink is elnevezték őket azokról a tárgyakról, jelenségekről, jelzőkről, melyek körülvették őket

– erről már Horvátné Ancsa mesélt a höveji csipkemúzemban tett látogatásunkkor.

Megtudtuk, hogy a XIX. század végén, a XX. század elején nem volt olyan ház, ahol ne varrták volna a csipkét, hiszen az itteni családoknak ez egy fontos bevételi forrás volt.

Ezen a környéken gyakoriak voltak az árvizek, ami főként a földművelésre támaszkodó helyi lakosságot komolyan megviselte. Ezért az asszonyok, lányok a csipkekészítésben találták meg azt a plusz jövedelemforrást, amivel a kieső bevételt pótolhatták, így ők nem mentek el cselédnek, napszámosnak, hanem idehaza dolgoztak.

Különösen fontos volt ebben a munkában a kapuvári viselet részeként hordott világi kendő, ami a mindennapok része volt, és ezt is itt varratték ki Hövejen

– emelte ki a csipkekészítő.

A csipkevarrás generációkon át öröklődött, a kislányok már ebbe születtek bele. Apró gyerekkorban odaültették őket a ráma mellé, és úgy haladtak a legkönnyebb feladattól a legnehezebb felé, ami a höveji csipkénél a pókozás.

Hogy miként készül a csipke, arról a tárlatvezető mesélt ismét.

Először papírra megtervezzük a rajzot, után rátesszük a textíliát, sűrűn leszegjük gombostűkkel és átrajzoljuk a textilre a mintát. Utána rátesszük a rámára a szövetet és elkezdjük kifércelni, majd picike hegyes, manikűrös ollóval kivágjuk. Ezután varrjuk ki a kivágott mintát

– kaptunk beavatást a munkafolyamatokba. Így készül tehát a függönyös, tekert, háromlábú, kalinkós, gombos, boncos, búzaszemes, virágos csillag és mind a 60 féle pókózásos minta.

Nemcsak lakástextilekhez, hanem népi viselethez is készültek csipkeminták. A lányoknak volt úgynevezett bokréta ruhájuk, amit az 1940-es években viseltek. Ez egy huzadék kötényruha volt kötényből és egy puffos, könyékig érő ujjú blúzból, de sajnos már nem találtak a múzeumba ilyen ruhát, így csak fényképen látható.

A sok csipkekészítő asszony közül egy alkotót emelt ki a tárlatvezető, Pósa Margit nénit, akinek emlékére márványtáblát is avattak 2020 nyarán a múzeum falán.

Ő egy igazi unikum volt a höveji csipkekészítésnél. Az asszonyok a szimmetriára törekedtek mindig is a varrás során, hogy még a terítő sarkok is rímeljenek egymással, tükörképei legyenek egymásnak. Margit néni amolyan igazi művész lélek volt, aki verseket is írt, tervezett, rajzolt és ő hozta be a höveji csipke motívumvilágába az aszimmetrikus elrendezéseket, mintákat

– tudtuk meg.

Az 1920-as, 1930-as évektől a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének soproni szervezete vásárolta fel a kézimunkákat, majd 1955-től közel 120 höveji csipkekészítő csatlakozott a budapesti Háziipari Export Szövetkezethez, amely szervezett formában értékesítette az asszonyok munkáit egészen 1993-ig.

Szerencsére ezt a különleges népművészeti kincsünket nem hagyják eltűnni Hövejen, és a mai napig is több mint egy tucatnyi asszony foglalkozik csipkevarrással. A faluban működik a Höveji Csipkevarók Köre és a Höveji Csipke Egyesület.

A höveji csipke kiemelt nemzeti érték, 2013-tól a hungarikum előszobájában van. De része az UNSECO szellemi, kulturális örökség nemzeti jegyzékének is, mint a höveji csipkevarrás élő hagyománya.

Kapcsolódó
A balatoni falu, ahol minden lány megtanulja a csipkekészítést
Több mint 100 éves hagyománya van itt a csipkeverésnek, a magyaros stílust akarták vele megteremteni.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.