Dániában mély és régóta fennálló kulturális elvárás, hogy a gyerekek minél többet játsszanak a természetben. A kisgyermekkori szolgáltatások, a helyi parkokban és erdőkben jól felszerelt létesítmények összekötik a gyerekeket, a családokat és a közösségeket.
Az elmúlt években világszerte nő az ilyen típusú intézmények iránti igény. Dániában például az elmúlt 20 évben nagyjából megkétszereződött az erdei óvodák száma. Jellemzőjük, hogy a gyerekek egész napjukat a szabadban töltik, legyen eső, ónos eső, szél, hó vagy napsütés.
Így tanulják meg, hogy milyen vizesnek lenni és fázni – vallja Jane Williams Siegfredesen 20 éve költözött Dániába és már akkor lenyűgözte a gyerekek szabadtéri tevékenysége. Jane azóta könyvet is írt az erdei óvodákról.
Fára mászni és az apró gallyak között navigálni roppant egyensúlyérzéket igényel. Egy átlagos játszótéren nincs lehetőség ezen készségek elsajátítására.
Az erdei óvodában a gyerekek többek között fát is faragnak. Késsel. Megtanulták, hogy hogyan használják ezeket az eszközöket.
Nem fegyverként tekintenek rá, hanem szerszámként, például faragáshoz. Úgy gondolom, hogy sok kultúrában szeretik a gyereket körbepárnázva óvni.
Mint folytatta, ez nem s szülői szeretet hiánya, hanem egyszerűen a szülők másként látják. Pedig a gyerekeknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy szabadnak érezhessék magukat.
A felnőttek többségével szemben a biztonság kérdésében is másként vélekednek az erdei óvoda pedagógusai.
Ha odafigyelünk a gyerekekre és elmagyarázzuk, hogy mit hogyan tegyenek, ha megbízunk bennük, akkor tudnak magukra vigyázni.
Rönkütögetés, pocsolyában ugrálás, fáramászás, kötélen mászás, faragás, barkácsolás, az állatok, rovarok megfigyelése a mindennapok része az erdei óvodákban.
Ezen tevékenységek kapcsán tanulják meg az óvatosságot.
A világ első óvodáit a Skandináv országokban alapították. Ma már Németországban, Svájcban és Ausztriában is népszerűek. Sok szülő azért íratja gyermekét ezekbe az intézményekbe, mert attól tartanak, hogy a virtuális világ elvonja figyelmüket a természetestől.
Ugyanakkor sok helyen kérdésként merült fel, hogy az erdei óvodából érkező gyerekek mennyire tudnak alkalmazkodni a tantermekhez. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy e tekintetben semmilyen különbség nincs a normál és az erdei környezetből érkezők között.
Az iskolára való felkészülés tekintetében egy óvodai szakember így nyilatkozott:
Semmi szükség nincs ezekre a felkészítőkre. Elfecsérelt munka, mert az óvodáskorú gyerekek még nem állnak készen erre. Először azt kell megtanulniuk, hogy érdekelje őket a tanulás.
Biztosan tudjuk, hogy a szabadban eltöltött idő nagyszerű a gyerekeknek: jobban koncentrálnak, kreatívabbak és mozgékonyabbak. Szociálisabbak is, hiszen megtanulják, hogyan kell játszani társaikkal, a kültéri való játék szinte rákényszeríti őket, hogy másokkal játszanak, ellentétben mondjuk a színezővel vagy rajzolással.
Egyszerűen fogalmazva, a szabadban való játék boldogabbá teszi a gyerekeket. Igaz, hogy sokan a szabadban való játékot kockázatosnak gondolják, de kevés olyan tevékenység van, ami a felfedezés élményét adná a csemetéinknek. Az erdő, a kockázatos játék teszi lehetővé gyermekeinknek, hogy felismerjék személyes korlátaikat, és ösztöneikben bízva megfelelően kezeljék a kihívásokat.
Vekerdy Tamás pszichológus is sokszor figyelmeztetett írásaiban, hogy a mai gyerekek túl keveset mozognak, játszanak a szabad levegőn. Mint fogalmatott:
Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk. Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni.
