A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött.
A szőlőtermő vidékeken az időjárási viszonyok és a különböző szőlőfajták érési idejének függvényében az időpontok változtak. Az Alföldön a szüretkezdő nap általában Mihály napja, szeptember 29. volt, a Dunántúl nagyobb részén, október 15-én, Terézia napján, Erdélyben október 16-án, Gál napkor kezdődött a szüret, míg például, Borsod megyében Lukács napján (október 18.), Kőszeg vidékén Orsolya napján (október 21.), Tokaj-Hegyalján pedig Simon-Júda napjáig (október 28.) kezdték a szüretet.
A szüret általában zajkeltéssel indult, pisztolydurrogtatással vagy riogatással. Ezt követően indulhatott a munka.
A nők és fiatalabb lányok is beálltak a szedők soraiba a férfiak mellé, csak ők kisebb edényekbe gyűjtötték a fürtöket. Ezekből az edényekből öntötték a puttonyba a termést, s ha az megtelt, akkor a férfi népség vitte a nagy hordókba a szőlőt, majd nekiálltak a préselésnek.
A kisebb családi gazdaságokban meghívott segítőkkel szüreteltek. A házigazda étellel, itallal vendégül látta a szüretelőket, a szőlőből, mustból kóstolót vihettek haza.
A Fortepan segítségével hatvan évvel ezelőtt, az 1960-as évek legelején készült – cikkünkben látható – felvételeket kerestünk, melyek tökéletesen visszaadják a régi idők szüreteinek hangulatát.
