Nem tipikusan női szakmák közül válogattál. Szóba sem került nálad ilyesmi?
Én sem erről álmodoztam… virágkötő vagy kozmetikus szerettem volna lenni, mondjuk, ezeknél is végeredmény a „szépség”. Később az angol és orosz nyelv szeretete miatt a külkereskedelem, közgazdaságtan felé szerettem volna menni.
Egy félreértés folytán a középiskolai jelentkezésem úgy alakult, hogy egy műszaki szakközépiskolában kötöttem ki. Itt a szakmai tantárgyakat nagyon szerettem és mivel jól is mentek, ezért a Műszaki Egyetemen tanultam tovább, építőmérnökként végeztem.
Hogyan, miért lesz valaki építőmérnökből szobafestő?
Ehhez hosszabb karrierút vezetett…
Első munkahelyem a BRFK Karbantartási Alosztályán volt, műhelytechnikusként dolgoztam, ez azt jelentette, hogy a rendőrségi épület felújítását, karbantartási munkáit kellett napi szinten tervezni és a szakmunkás gárdát irányítani. 22 éves voltam és legalább negyven szaki, lakatos, kőműves, vízszerelő, asztalos, festő dolgozott a csapatban.
Eleinte meg voltam szeppenve, de annyira érdekelt minden, hogy képes voltam beállni hegeszteni, popszegecselni, az asztalos műhelyben a csiszoló mellett figyelni, mit csinálnak a fiúk. Minden szakmát állandóan kérdezgettem, mit, hogy miért csinálnak, jó kapcsolatot ápoltam mindenkivel, mert nyitott voltam és tanulni vágytam.
Később sok évig az üzemeltetés lett a szakterületem, majd projektvezőként nagy cégeknél a kereskedelmi egységek kialakítását koordináltam a tervezéstől a kivitelezésig.
Nagyon fontos volt mindig a szakágak ismerete ebben az esetben is, hogy a kivitelezéskor a részfeladatok ütemezését pontosan tudjam.
Időközben itthon is átalakítottuk a házunkat, ahol a legtöbb belső munkálatot mi magunk végeztük, mi gletteltünk, csiszoltunk, festettünk, stukkót ragasztottunk, mindezt munka után a barátnőmmel.
Rengeteg ismerős kérte a segítséget saját lakásához is, ekkor családi vállalkozást indítottunk a férjemmel és lakások, házak felújítását vállaljuk el, de üzlethelyiség és iroda is készült már a kezünk nyomán.
A kivitelezések során sokszor történt meg, hogy nem voltam elégedett a festők munkájával és a végén én fejeztem be, javítottam ki. És szépen lassan rájöttem, hogy sok mindent meg tudok csinálni egyedül is, elkezdtem a glettelést, az anyagok ismeretét, kipróbálását saját kézzel is. Úgy gondoltam, hogy sokszor láttam már a folyamatokat, „elméletben” egész jól megy, hát csak csinálni kell. Gyakoroltam, csináltam, lassabban, mint a rutinos szakik, volt, hogy nem is sikerült… de kijavítottam, vagy kértem segítséget. Őszintén szólva nagyon zavart, hogy sok „szakember” munkájával nem voltam elégedett és én azért fizettem… a magaméban is látom a hibákat, de nagyon igyekszem precízen végezni a munkámat.
Nőként mennyire nehéz érvényesülni ebben a szakmában?
Úgy gondolom, hogy az elfogadásom, érvényesülésem annak köszönhető, hogy én sosem néztem le a kétkezi munkásokat. Mindig tiszteltem azt, aki érti a dolgát, a szakmáját, a mesterségét, aki elhivatott és lelkesen végzi a munkáját.
Amikor az építkezésen dolgoztunk, akkor is mindig kérdeztem a szakikat, mért így vagy úgy csinálod?
Rengeteget tanultam, még a rossz munkásoktól is. Tudtam, úgy nem szabad többet.
Szépen lassan kialakult, hogy nem buta, okoskodó megrendelőt látták bennem, hanem azt, aki azért dolgozik, hogy határidőre és jól teljesítse a feladatot, együtt minden munkással.
Festőként pedig sok szakmai csoportnak tagja vagyok, ahol szintén bátran feltettem a kérdéseimet, több ezer ember ismer engem, de én persze, nem ismerem őket, Rengeteg szakmai tanácsot kaptam, kérve, kéretlenül csak azért, mert látták bennem az akarást és tudásvágyat.
Vannak olyan festő kollégák, akikkel az ország másik felén összejárunk és szakmázunk, de dolgozni is szoktunk együtt.
Szakmai találkozókon, gyártók bemutatóin igyekszem minden szakág képviselőjével beszélgetni, mert sokszor hasonló tapasztalataink vannak.
Az „egyszerű” szobafestés mellett különleges faldíszítési technikákat is alkalmazol, mesélsz ezekről?
A szobafestés mellett dekorációs festéssel foglalkozom, ezek nagyon látványos és különleges felületek létrehozását teszik lehetővé.
Ha megadatik, hogy saját elképzeléseimet valósítsam meg, azt abszolút ritka kiváltságként élem meg, és hálás vagyok érte. Természetesen a megrendelővel mindig közös elképzelések, érzések és egymásra hangolódás után jön létre a végeredmény.
Igyekszem megismerni és alkalmazni a piacon fellelhető anyagokat, az egyes gyártók termékeit specifikusan alkalmazni.
Volt olyan összetett munkám egy lakásfelújítás során, ahol a készült új fal, a régi falak javítása és több színre festése, és három dekorfal is készült.
A régi csempeburkolatok bontás nélküli átalakítása is csodás kihívás és lenyűgöző változást lehet vele elérni.
Több áruház, kávézó és persze jó pár otthonban ott a kezem nyoma.
