Egyszerű ember vagyok a szó jó értelmében véve. Nem szeretem a bonyolult dolgokat a felesleges feszültséget. Végzettségemet tekintve állattenyésztő vagyok. Természetesen ez is a nagyszülői, tanyasi örökség az életemben
– mesélte Nagy János Péter a Sokszínű vidéknek.
János és Berta lánya egy ballószögi tanyán él, Kecskeméttől és Helvéciától is karnyújtásnyira. A dolgos gazda semmi pénzért nem adná el jelenlegi tanyáját. A végzett mezőgazdász nap közben biztonsági őrként dolgozik, ám siet haza, hogy a nap végén feltöltődhessen.
Messzeringó gyerekkor
Nagy János Péter gyerekfejjel évről évre négy-öt hetet töltött a nyári szünetekben nagyszülei csengelei tanyáján. Egészen apró legényként is nagyon szeretett a délalföldi birtokon, és ahogy felcseperedett sem múlt el a kristálytiszta levegő és a természetközeli, „szabad élet” iránt érzett vonzalma.
Egyre jobban megfogott, megtetszett a tanyasi élet tiszta egyszerűsége. Számomra az elejétől fogva nagyon fontos minden tekintetben a nagymamám személye, akiről mindenkinek csak azt szoktam mondani, hogy egy földre szállt angyal volt. Úgy gondolom, ő biztos, hogy nagy szerepet játszott abban, hogy a tanyára vágytam
– vallott a gazda.
János szerint az apró termetű asszony hatalmas lelki erővel és hittel volt megáldva. A nagymama olyan tiszta szellemiséggel, gondolkodással bírt, amit unokája azóta még sehol sem tapasztalt.
Dolgos hétköznapok a természet ölén
János Csengelén ráeszmélt a hétköznapok rutinjára, a módszeres, nyugodt munka örömére. A nagyszülőknél mindenki tette a dolgát, megfigyelte a családi, szomszédi segítség és összetartás szépségét. Krumpliszedés, kukorica szedés, szénagyűjtés, az egyik héten itt, a másik héten amott, a másik családnak. A tanyasiak szépen, tisztességesen éltek.
Mindent megbecsültek. A föld a jószág volt az Élet. Sosem volt bent víz a házban, mégis mindig tisztaság volt és rend minden téren. Autó sem volt, sőt, nagymamám a vezetékes telefont sem ismerte. Helyette leginkább levelet és képeslapot írt
– sorolta a ballószögi gazda.
János megfigyelte, milyen sokat, és mennyire keményen dolgoztak, de panaszkodni szinte sosem hallotta az ősöket. Amikor kijutott a tanyájukra, valami kézzel fogható, testközelből érezhető nyugalomra lelt a csengelei tanyavilágban. Ezzel az érzéssel a városban még sohasem találkozott.
Sírig tartó szerelem
Az első tanyát még lánya édesanyjával vette, a 2000-es évek elején. A jelenleginél jóval nagyobb porta volt, sok gazdasági épülettel. Kétszer akkora földterületet művelt, de a magánéletben bekövetkezett változás miatt végül meg kellett válnia a tanyától. Amikor János elköltözött a tanyáról, azzal a gondolattal lépett ki onnan, hogy még egyszer biztosan tanyán fog élni.
Közel két évtized telt el a városban, mire megvalósult a régóta dédelgetett álom. A jelenlegi tanya kisebb, komfortosabb, mint elődje, és a földterület is jóval kisebb, cserébe jól megközelíthető, négy lakott település közelében fekszik.
Én sem fiatalodtam ez idő alatt – tudatosan döntöttem így. 16 évesen volt egy álmom, hogy tanyán éljek, amit 26 évesen megteremtettem. Úgy gondolom, ez már önmagában is hatalmas szerencse, sokan álmodoznak róla, de kevesen tudják megvalósítani. Ám nekem másodszor is sikerült
– fejtegette a mezőgazdász.
János azt is hangsúlyozta, hogy semmilyen feltétel nem volt meg az újabb tanyához közel 20 évig. Lemondhatott volna róla, de nem engedte el a dolgot, igaz, nem is görcsölt sokat az egészen.
A megfelelő pillanatban megtettem, amit kellett, amikor megvolt rá a lehetőségem. És sikerült. Azt gondolom, hogy ez kegyelem. Egy ajándék egy embernél magasabb rendű hatalomtól, hívja bárki bármilyen néven.
Saját igényeikre szabták
A jelenlegi, ballószögi tanya jellegét tekintve nem mutatja egy klasszikus tanya képét. János úgy vette, hogy semmilyen kiszolgáló épület nem volt rajta. Hiányoztak az istállók, az ólak és a góré.
Bár nem állt szándékában tehenet vagy lovat tartani, baromfiólt azért épített. Az ól melletti sufniban a gépek és szerszámok vannak, a jelenlegi tanyasi infrastruktúra csupán ennyi.
A lakóépület a hagyományos, szoba-konyhás tanya volt, hatvanas vályogfalakkal, ehhez építettek később téglából további helyiségeket. A szépen rendezett épület egy nagyobb és egy kisebb szoba mellett fürdőszobából, kamrából, egy pici előszobából és konyhából áll.
Az előző tanyán volt sertés és baromfi: tyúk, liba és kacsák. Jelenleg csak tyúkok vannak, de ez még változhat.
Azt látom, hogy a tanyákról is elfogynak a jószágok. Ez nagyon szomorú, de abszolút érhető. Sokan úgy élünk a tanyán, hogy munkahelyünk van, másodállásunk. Nem a gazdálkodás a fő tevékenység.
A nyugalom szigetén
Nagy János Péternek természetközeli otthona a lelki békét nyújtja, úgy érzi, a nyugalom és a friss levegő számára megfizethetetlen áldás. Szakmái révén is rajong az állatokért, és a tanyán ennek a kedvtelésének is hódol.
Két szakmám van, mindkettő állatokkal kapcsolatos. Van két meseszép közép ázsiai juhászkutyám is. A másodunokatestvérem egyébként gulyás volt Pálmonostorán, egy magyar szürke génbank csordáját terelgette, neki is kiváló kutyái voltak. Talán a hatására lettem kutyarajongó.
János szerint régen a tanyavilágban a kuvasz és a komondor olyan volt, mint a gémeskút, minden tanyához „tartozott” egy. A tanyarajongó férfit az állatok mellett a nap mint nap megélt nyugalom élteti.
Mindenki abban hisz, amiben akar, de aki tanyán él az mégiscsak közelebb van a természethez, az ősi hatalmakhoz. Felkelsz reggel és süt a nap, csicseregnek a madarak. Itt másként tekintesz a világra, nem a sok depressziós embert látod, mint a városban. Egészségesebb marad a lelked és a tudatod ebben a környezetben
– magyarázta.
Kemény, de emberhez méltó élet
Gyakran előfordul a gazdával, hogy szomorúan, kiábrándultan, vagy idegesen ér haza, ám mire a házhoz ér, megnyugszik. Nyolcméteres juharfa nyújtózik az ég felé az udvar közepén, végignéz a rendezett portán, előjönnek a négylábú barátok és a lakásban már sokkal jobb lesz a kedve. Pedig a tanyasi életforma sok közdelem és munka.
Csengelén, nagymamánál csak 1977-ben lett bevezetve az áram, és víz sohasem volt a házban. Itt, nálunk meg, tavalyelőtt beomlott a kút, két hónapig a szomszédból hoztuk a vizet, mire megérkezett a kútfúró…Nem volt szivattyú, kézzel kellett naponta felhúzni a vizet.
A városból ideérkező vendégek szemében meseszép a tanya, de azt kevesen sejtik, mennyi munka van mögötte. János munka után, még órákon át füvet nyír, ha az ideje eljön, veteményezik, kapál és kaszál. Egy-egy munkás nap végén annyira fáj a dereka, hogy csak fájdalomcsillapítóval tud aludni.
Amíg az egészségi állapotom engedi, addig itt fogok élni. Ezt nem tudod megvenni pénzért, a szellemi, lelki értékeket nem lehet megvásárolni. Szellemi-lelki válság van a világban, és Magyarországon ez hatványozottan igaz, de nálunk az idő sem úgy telik, mint máshol, az élet más értelmezést nyer
– sorolta a terveket János.
A ballószögi gazda úgy gondolja, a mai bizonytalan helyzetben még az is előfordulhat, hogy a jövőben a mezőgazdaságból fog megélni. Drágul a tojás, a hús, és a kecskeméti piacon 2600 forintot is elkérnek egy kiló kaliforniai paprikáért. Ezzel szemben önellátásra törekszik, és arra, hogy egészséges élelmiszert tudjon előállítani.
