Hétvégéken sem unatkozik Amberger Dániel várkapitány. Az ambíciózus várúr rajong a történelemért, és szívén viseli a rá bízott középkori erőd sorsát. A közelmúltban két alkalommal is írtunk a cseszneki várról, melynek „vezére” előbb egy szépséges fémkeresztet, majd egy kidobásra ítélt evőeszközökből készített acélgyíkot rögzített a várfalra a turisták örömére.
Amikor éppen nem a várban dolgozom, akkor otthon vagyok a feleségemmel és a kisfiammal Sárbogárdon. Végzettségemet tekintve geográfus vagyok, a turizmusföldrajz a szakterületem. A “várkapitányság” egy elég nehezen megfogható fogalom, de a munkahelyem és a végzettségem között van azért némi átfedés
– mesélt magáról a várkapitány a Sokszínű vidéknek, hozzátette, ma már a “klasszikus geográfiával” nemigen foglalkozik. Helyette a élénken érdeklődik a “végvári idők” iránt, amelyet ő az ország déli végvárrendszerének XV. századi ostromaitól és csatáitól, egészen a XVII. század végéig számít.
A dicső múlt vonzásában
Édesapja történelem – földrajz szakos tanár volt, így nem csoda, hogy fiát már gyerekkorában beoltotta a múlt szeretetével. Dániel ötödikes lehetett, amikor már lelkesen lapozgatta a várakkal foglalkozó könyveket, különböző erődítmények történeteit tanulta.
Volt olyan könyv, amit kívülről fújtam. A későbbiekben pedig, mikor tanultam a magyarországi török hódoltságról, akkor az egész magyar történelemből ez fogott meg a leginkább
– fogalmazott a geográfus.
A kezdeti komoly érdeklődés azonban elhalványult, majd mikor az egyetemre került, a turizmusföldrajz specializáción „jött szembe” vele ismét a várak szeretete. Ezekben az években megismerte, milyen egy-egy patinás vár idegenforgalma, hogyan üzemeltetik őket napjainkban, így lett végül idegenforgalmi “várkutató” az egyetemen.
Várnagy vagy várkapitány
Amberger Dániel várkapitány érdeklődési köre elég tág, a magyar történelem mellett többek között a családfakutatás is érdekli. Amikor saját családtörténetét kutatta, egyértelművé vált számára, hogy még az ükapja is Cseszneken élt. A nagyszülei, illetve édesapja szálláshelye miatt gyerekkorában ő is sokat tartózkodott a vár közelében.
Valójában “várkapitány” nincs is. A középkorban, mint katonai rang nem létezett a “kapitány”, igazából “várnagyok” álltak a várak élén. Ők voltak az erődítmények vezetői, talán a romantika vagy a jobb hangzás miatt keresztelték napjainkra az emberek a várnagyokat “várkapitányokká”
– fejtegette Dániel.
A középkorban a várkapitányok irányították a várak és lakóik életét. Általában volt egy felsőbb döntés, aminek következtében kijelölték azt a személyt, akinek az adott erődítményért felelnie kellett. Az Egri csillagok óta a közvélekedésben elterjedt, hogy a várkapitányoknak „csak” védenie kellett a várat – ez azonban a cseszneki várnagy szerint nem mindig fedte a valóságot.
A várakat leginkább áprilistól októberig ostromolták és ezen kívül is voltak békésebb időszakai egy-egy várnak. Ostrom után fel kellett újítani a várat, ami komoly szervezéssel járt. Egyes épületek gazdasági csomópontok voltak, a falakon belüli konfliktusokat is kezelni kellett, sőt, még „politizálniuk” is kellett olykor. A várkapitánynak sokrétű feladatai voltak, szerencsére a harc mára csak hagyományőrzés, amely senki életét nem fenyegetni
-idézte fel a lokálpatrióta.
Kreatív ötletei vannak
A várkapitányok feladati sokrétűek, bár egy laikus leggyakrabban azt hiszi, hogy a várkapitány a “király” a várban. Amberger Dániel szerint ez régen sem volt így, és ma sem igaz. Mint ahogyan egy iskolánál sem az igazgató dönt mindenről – neki is vannak feljebbvalói -, akiknek az utasításait követni kell.
Bár Cseszneken én vagyok a várkapitány, nekem ugyanúgy vannak főnökeim, üzemeltetői társaim, akikkel közösen kell kihozni a legjobbat a várból. Egyik legfontosabb feladatom a turisták tájékoztatása, a kapcsolatépítés, a vár jó hírének az erősítése. Ugyanakkor, mint turizmust tanult szakember, el is várják tőlem, hogy olyan ötleteim legyenek, amivel tovább lehetne fejleszteni a cseszneki várat.
Dániel egyik alkalommal megkereste a bakonybéli szerzeteseket, hogy készítsenek egy feszületet. Az egyedi keresztet a várkapitány a kápolna falára szánta, úgy gondolta, egy középkori várból ez a darab nem hiányozhat. A bakonybéli Gemmauríciusz műhelyben készült értékes keresztet Efrém testvér – aki korábban ipari alpinistaként is dolgozott – alpin technika segítségével illesztette a várfalra.
Másik izgalmas ötletéhez a várba látogató gyereke adták az ihletet, a napfényben a várfalon sütkérező gyíkokat ugyanis a fiatalok szerették volna megsimogatni. Persze, a fürge gyíkok erre „nem voltak vevők”, ijedten leszaladtak a falról. Dániel úgy képzelte, egy formás gyíkszobrot majd biztosan megsimogatnak a legifjabb vendégek.
Amberger várúr egy helyi művészt keresett fel ötletével, Rónaszéki Zoltán szívesen megoldotta a feladatot. A csavarokból és más, kidobásra ítélt fémdarabokból megalkotott figura azóta a várfalon “sütkérezik”a látogatók legnagyobb örömére.
Beöltözik és mesél
2021-ben üzemeltetőváltás volt a cseszneki várban. Dánielék a turisztikai attrakciót üresen kapták meg, csupán az információs táblák álltak. Hamar ki kellett találni, mivel lehetne „feldobni” az erődítményt. Az egyik okos ötlet a várvezetések gondolata volt. Természetesen kevesen ismerik cseszneki a vár hosszú történetét, de ha valakit az érdekel, akkor a várkapitány és az édesapámja szívesen elmesélik.
Újabban ezt már végvári vitézi öltözékben teszem, amit nagyon szeretnek a vendégek. Több művész alkotásait is gyűjtöm, szeretném, ha több alkotó is itt hagyná keze nyomát a várban. A legsikeresebb projekt Terike és Karcsika, a két manó szerelmes szobra volt, akik a vár egyik pontjáról kémlelik a tájat. A gyíkhoz hasonlóan ezeket a szobrokat is Rónaszéki Zoltán készítette.
Dániel azt vallja, nem a várkapitány személye a fontos, hiszen az ötletelés a fejlesztésekről alapvetően a bakonyi erődben csapatmunka. Vannak saját ötletei, de az eddig megvalósult fejlesztések többségét a Strázsamesterrel és a Várkisasszonyokkal közösen találták ki. Többek között így jöhetett létre a “Csesznek vára” feliratú boltíves kapu, valamint a “Várkisasszony rózsakertje”.
Napnyugta után várvezetéseket szoktam szervezni, ilyenkor előre regisztrált vendégekkel körbe járom a várat. Misztikus varázsa van, amikor az éj fátylat von a várra. Ez a program 2021 óta többször is megvalósult, de még egyet tervezek ebben az évben. Kisebb-nagyobb ötleteink is vannak, de egyelőre sok a bizonytalanság – előre nem szeretnék többet elárulni a tervekről.
A cikkben szereplő fotókat Amberger Dánieltől kaptuk.
