Tavasszal mezőkön ugrándozó, önfeledten kergetőző nyulak és a sok kisnyúl érkezése a tél végét, a tavasz beköszöntét és a természet megújulást is jelképezi. A húsvéti nyúl szimbolikájával kapcsolatban többféle elmélet alakult ki, de ami biztos, hogy a nyuszi megmaradt a tavasz és az újjászületés hírnökének.
A vadon élő nyulak a természetfotósokat is hamar rabul ejtették. Élményeiket kedves, vicces és igazán különleges fotókon őrzik, amiket húsvét alkalmából most megmutatunk olvasóinknak.
A fotók mellett pedig érdekességet is megosztunk, amit eddig még talán sokan nem tudtnak a vadon élő nyuszikról.
Kezdjünk a bajos arcú üregi nyulakkal
A hímet baknak, a nőivarút nősténynek, a szaporulatot nyúlfinak, kisnyúlnak, később süldőnyúlnak nevezik.
Az üregi nyúl társas lények, nagy közösségekben él. A kolónián belül nagycsaládokban élnek. Egy-egy hím általában több nőstényből álló háremet tart. Együtt védik meg területüket a szomszédos családokkal szemben.
A legerősebb hímet illeti a legkedvezőbb hely, mellette telepszik meg a második legerősebb csoport és így tovább. Az alacsonyabb rangú családoknak be kell érniük a kevésbé megfelelő, szélső területekkel. Territoriális viselkedésük a szaporodási időszak alatt a legkifejezettebb.
Dombvidéken, laza homokos talajokon mindenütt otthonos, itt készíti tágabb, katlanban végződő föld alatti lakását. Kedvenc élőhelye a rövid füvű puszták, bokros legelők, de a kedvező fekvésű fenyvesek széle is. Alkalmazkodóképessége kiváló, erre utal, hogy akár nagyvárosi parkokban is előfordulhat. Ahol nem tud üreget ásni, ott farakások alatt bújuk meg, vagy másféle búvóhelyet keres magának.
A szaporodási szezon januártól júliusig tart. Nagyon szapora faj, évente 3-4 alkalommal 3-8 kisnyulat hoz a világra. A mezei nyúllal ellentétben az üregi nyulak vakon és csupaszon születnek. A fialás a földalatti kotorékok egy elkülönített, kifejezetten erre a célra épített kamrájában zajlik. A kicsik 3-4 hetes korukban merészkednek elő a kotorékból.
Túlnyomórészt alkonyatkor és éjjel mozognak. Ha nem zavarják őket, néha napközben is előbújnak. A meleg, száraz időt kedvelik, esőben viszont nem szívesen hagyják el üregüket. Az üregi nyúl territóriuma határát szagjelekkel tűzi ki.
Bár az üregi nyúl elsősorban szaglás útján tájékozódik, a látásnak is fontos szerep jut. Meneküléskor magasra dobja a farkát, úgy, hogy annak alsó része fehéren kiviláglik, társai tehát könnyen tudják követni. Cikcakk vonalban menekül, hogy megszabaduljon ellenségétől. Veszély esetén hátsó lábával dobol a földön. Így figyelmezteti fajtársait, azok pedig villámgyorsan eltűnnek az üregben.
Tévedés, hogy az üregi nyúl mindenféle növényi táplálékot elfogyaszt. Nagyban befolyásolja étrendjüket, hogy mit esznek a szüleik. Általában ugyanazokat a növényeket fogyasztják a nyúlfik, mint az anyjuk.
A nagy fülű mezei nyulak
Hátsó, erős lábai segítségével képes akár a 70 kilométer/órás sebességet is elérni. Azonban gyakran csak meglapul, ha veszélyt érez, miközben hosszú fülét hátraengedi.
Az esztendő nagy részében magányosan él. Csak a szaporodási időben látható párosával vagy kisebb csoportokban. Rendszerint ragaszkodik megszokott területéhez.
Minden ehető növényi részt elfogyaszt, legjobban a zsenge, nedves hajtásokat szereti. Tavasszal a fiatal vetésben tartózkodik és ezt eszi. Később lóherét és a lucernát keresi fel, aratás után a kukorica-, burgonya- és répaföldekre vonul, majd később a fiatal őszi vetéseket és káposztáskerteket látogatja.
Az amúgy magányosan élő mezei nyulak udvarlási időszakát bagzásnak hívják, és bizony ilyenkor a hím nyulak, azaz a bakok jellegzetes bakugrásokkal, hosszú kergetőzésekkel próbálják a nőstények kegyeit elnyerni. Ezen ugrások közben „bokrétájuk”, azaz a nyulak farka is segítheti őket, amit az egymás közötti kommunikációban is használnak. A párzási időszakban vad hajsza folyik a nőstényekért, az egymást üldöző nyulak se látnak, se hallanak.
A kisnyulak szőrösen és nyitott szemmel jönnek a világra. Az első utódok február közepén, az utolsók szeptemberben születnek. Utóbbiaknak azonban már kevesebb esélyük van a felnövekedésre. Az állomány döntő részét a május közepe és július eleje között született nyúlfiak adják.
Érdekesség, hogy az állat már akkor képes újra megtermékenyülni, amikor még meg sem szülte az előző párzások során fogant utódait. Ezt kettős vemhességnek nevezik. Nem véletlenül mondják tehát, hogy „szapora, mint a nyúl”.
Ellenségei többek között a ragadozó madarak, a rókák, az sakálok. Azonban nem könnyű a mezei nyulat kergetni, hiszen jellegzetes cikk-cakk ugrásokkal igyekszik megzavarni az ellenségeit. Mivel azért a futás ezen módját egy nyúl sem választja szívesen. Ha teheti biztonságot jelentő bokros vagy gazos pihenőhelyére vonul. De vannak esetek, amikor sokszor a saját nyomán visszafut, majd többméteres oldalugrással foglalja el a vackát, így az őt esetlegesen szagminta alapján követő ragadozót könnyedén megzavarja.
Általában alkonyatkor és este a legaktívabb, így kevésbé szúrják ki a nyúlhúsra pályázók. Általában ilyenkor indul enni is. Nagy szükségük van a lédús betevőkre, mert szinte nem is isznak, a folyadékot a táplálékukból veszik főként magukhoz.
A nyulak hallása kiváló, jelentős távolságokból felismerik a hangokat, akár 3 kilométerről is, sőt a fülük 270 fokban elforgatható, hogy segítse a hangforrás észlelését.
Érdekesség, hogy a nyúl a fülét nemcsak fülelésre használja. A hatalmas lapátokkal szabályozza a testhőmérsékletét is. Nincsenek ugyanis izzadságmirigyei. Ezért nyáron a nagy melegben a fülein keresztül – az erek kitágulásával – adja le a felesleges hőt. Melegben az erek megduzzadnak, amikor pedig hideg van összehúzódnak.
