A lámparajongó villanyszerelő néhány éve döntötte el, hogy összegyűjti azokat az utcai lámpatesteket, játszótéri elemeket és utcabútorokat, amelyek a nyolcvanas-kilencvenes évek városképéhez tartoznak. Mazsu István a lámpákból utcai világítórendszert, egy komplett szabadvezeték hálózatot épített a kertjébe, majd még nagyobb vállalkozásba kezdett. A kreatív szerelő elhatározta, hogy megépíti a nyolcvanas évek egy utcarészletét, beton sakk asztallal, vasúti átjáróval és piros paddal. Mindezt éjszakai világítással tette még hangulatosabbá.
Először a kerti hálózatot építette meg a kertben. Milyen elemei vannak az utcai világítórendszernek? Mit „tudnak” ezek a lámpák?
A gyűjteményem alapvetően a közvilágításra épül. Egy komplett szabadvezeték hálózat készült, illetve parkok világításából kis kandelábereket helyeztem ki a kertbe.
A szabadvezeték hálózat beton, illetve fa villanyoszlopokból épült fel, ahogy egy átlagos utcán. Van végfeszítő beton bakoszlop, illetve végfeszítő fa bakoszlop is. Az oszlopokra 70-es és 80-as évekbeli lámpatesteket szereltem fel, eredeti higanygőzlámpás fényforrásokkal, ugyanúgy, mint a nyolcvanas években. Maga a vezetékelés is eredet az alumínium sodronyokkal, porcelán szigetelőkkel és kereszttartókkal.
Az enyém annyiban különbözik az utcai hálózattól, hogy minden lámpát külön, egyesével tudok felkapcsolni. A kis kandeláberek is 70-es, 80-as évekbeli lámpákat tartalmaznak. A lényeg, hogy egy 80-as évekbeli utcaképet tükrözzön a hálózat. A világítás összteljesítménye, ha minden eddigi bekötött lámpa világít, akkor körülbelül 4,3KW.
Mekkora jelenleg a lámpagyűjtemény? Hány darabbal büszkélkedhet?
A lámpagyűjteményem már 250 darab fölött jár. Ebben rengeteg típusú és fényforrású lámpatest van, az 50-es évektől egészen napjainkig. A lámpatestek mellett különleges fényforrásokat, ipari villamossági anyagokat, illetve, – ami sokak érdeklődését ugyancsak felkelti – retró utcai dolgokat is gyűjtök. Ilyen például a telefonfülke, a beton asztal padokkal, az újságos pavilon, a köztéri szemetes, a TITÁSZ szekrény, a villanyoszlopok, a retró játszótéri elemek, közkutak, beton virágtartók és más érdekességek.
Melyik ezek közül a legértékesebb, legkedvesebb darab?
A legértékesebb a legelső közvil lámpám, hiszen azzal kezdődött minden. Utána hangulatban az újságos pavilon következik, berendezve felidézi a tipikus 80-as, 90-es éveket.
Miért éppen ezt a korszakot választotta? Mit jelent önnek a nyolcvanas évek világa?
Nem éltem a 80-as években. 1991-es születésű vagyok, viszont a 90-es években az utcakép hasonló volt a korábbi évtizedekhez. Gyerekkoromban a közvilágítás hangulata fogott meg, az olyan lámpák fénye, amelyek nálam is fel vannak szerelve.
Én is játszottam „retró játszótereken”, és édesanyámmal sokszor voltunk a helyi régi újságosnál. Lényegében a gyerekkoromat próbálom „felépíteni” helyi adottságokkal, ahogy azokban az években itt kinézhetett. Ha lenne egy időgépem, szívesen megnézném, milyenek voltak az utcák a 80-as, 90-es években.
Egy egész városrészletet, utcaképet alkotott meg a portán. Hol tart most a „retro utcakép” megalkotásában? Milyen részei lesznek még a térnek?
Ha elkészülne a kövesút és a járda, az utcakép már egészen hangulatos lenne. Az újságos pavilont a napokban belülről felújítottam és berendeztem. Az látszik, hogy sokan érdeklődnek, hiszen sokaknak a gyerekkorát hozza vissza. A játszóteret és az újságos pavilont nagyon szeretem, mert felidézik a gyerekkori emlékeket.
A játszótérhez van még néhány elem, ami felújításra és telepítésre vár. A vasúti átjáró jelenleg szintén hiányos, de szép lassan összeáll. Sajnos ezeket az elemeket nagyon nehéz beszerezni. A kerti vasúti síneket, valamint egy fény és fél sorompót, illetve a túloldali macskakő telepítését a jövőben tervezem.
Mit szóltak a környezetében élő emberek az építkezéséhez?
A szomszédok inkább csak furcsán néznek, amikor azt látják, hogy megint hoztam vagy építettem valamit. Az ismerősöknek többnyire tetszik, amit csinálok. Sokan azt mondják, nagyon egyedi. A testvéreim, barátaim pedig szívesen segítenek is az építésben.
Már most is páratlanul gazdag a kép. Roppant hangulatos. Milyen tervei vannak a kerttel?
A kertet újabb területtel szeretném bővíteni. Az 1520 négyzetmétert már kinőttem, de még itt is bőven akad tennivaló. Sajnos sem az út, sem pedig a járda nincs kiépítve. Szeretnék építeni a vasúti átjáró mellé egy őrházat is, ahol az átjáró vezérlése, illetve a szintén tervben lévő kerti vasút vezérlése kapna helyet. Szó szerint egy kis városkát építenék fel.
Az újságos mellé egy másik telefonfülke, egy hirdetőoszlop, és újabb padok is érkezhetnek. Ha sikerül a területet bővíteni, akkor a szabadvezeték hálózat még több különböző lámpatestet kaphatna. Ott már kis közöket, utcákat hoznék létre.
A kerti vasútnak több kisebb megállóhelyet, állomást is megálmodtam, a MÁV által használt 70-es, 80-as évekbeli lámpákkal. Bővíteném a játszóteret, és helyet kapna egy kis ÁFOR benzinkút is.
El tudnék képzelni egy kis retró faházas kocsmát, korhűen berendezve. Lenne hely egy nagyjából 3 méter magas szabadvezeték hálózatnak is, ahol a látogatók közelről meg tudnának nézni a hálózati elemeket. Néhány árusító bódénak nagyon tudnék örülni.
Annak örülnék, ha a kis retró városkám egyszer múzeumként működhetne. Szeretném az utókornak bemutatni, milyenek voltak a 70-es, 80-as évek utcái. A villanyszerelő tanulók számára ia érdekes lehet a retró közvilágítás és a különféle villamossági eszközök.
Jelenleg látogatható a terület? Hol és hogyan lehet megtekinteni?
Minden kedves látogatót, érdeklődőt szeretettel várok. Van kihelyezve egy vendégkönyv is, amibe bárki beleírhatja a gondolatait, érzéseit.
Az érdeklődőket általában hétvégén, időpont egyeztetéssel tudom fogadni. Aki szeretné a püspökladányi retro világomat a helyszínen megismerni, annak több lehetősége is van a kapcsolatfelvételre. A Facebookon a Püspökladányi villanyfényes retróvilág oldalon keresztül, valamint a netes felületen, a kozvilagitasregen.hu oldalon is tud írni nekem.
A cikkben szereplő fotókat Mazsu Istvántól kaptuk.
