Nagy Attila az oroszlányi ökölvívó szakosztály munkáját immár húsz éve segíti, mellette a Facebookon kutatja a régi horgászeszközökről szóló megosztásokat. Attila közel ötven éve horgászik, így cseppet sem meglepő, hogy magához vonzotta a patinás horgászbotok világa.
A családi ház tetőterének szobájában egy sokszínű „házi horgászmúzeumot” rendezett be, melyben száznál több horgászbot mellett számos más kincs lapul. Mivel mára már kinőtte a padlásszobát, Attila azt tervezi, hogy hamarosan az udvarban egy kisebb házat épít a nem mindennapi gyűjteménynek.
Emberméretű harcsa
A 70-es évek végén kezdtem a horgászattal ismerkedni, akkoriban még nem volt ilyen hatalmas horgászcikk kínálat. Örültem, ha volt egy zsebpecám vagy egy tekercs zsinórom. De előfordult az is, hogy cérnával, gombostűvel, parafa dugóval kergettük a halakat
– mesélt a gyűjtő a Sokszínű vidéknek.
Attila szerint akkoriban jószerével még minden pocsolyában, kubikgödörben, patakban lehetett halat fogni, és még engedély sem kellett hozzá. Többek között ezért is érzi azt, hogy gyönyörű gyermekkora volt a hetvenes-nyolcvanas években.
A horgászat szeretete így indult, és azóta is tart. A legnagyobb kifogott halam egyébként egy 207 centiméteres 56 kilós harcsa volt.
Régi tárgyak szeretete
Nagy Attila gyűjtő szenvedélye két éve kezdett igazán intenzívvé válni. A Facebookon rátalált az Öreg horgászeszközök szerelmesei elnevezésű csoportra. Azonnal belépett a csoportba, ahol a bejegyzéseket olvasgatva előtörtek belőle a gyerekkori emlékek. Ekkor döntötte el, hogy szeretne egy saját gyűjteményt régi eszközökből. Főleg a magyar horgászeszközökre specializálódott, de akad jó néhány szovjet, Csehszlovák, “NDK-s” darab is a gyűjteményben.
A kezdéshez a csoportban lévő tagoktól minden segítséget megkaptam, és ez így van a mai napig. Évente több alkalommal Sáray Gergely, az oldal egyik alapítója szervez horgászbörzét Bugyi településen. Itt adott a lehetőség adni-venni, cserélgetni, és persze személyesen találkozni az öreg horgászeszközök szerelmeseivel.
Különleges horgászbotok
A kis házi múzeumban számos különleges darab található. Attila kedvencei a bambuszbotok, de az utóbbi napokban egy ritka üvegbot hozta lázba a horgászt. A speciális horgászbot az 1950-es évek végén készült, egy barátja örökölte az édesapjától, ő volt, aki megkérte, hogy tegye rendbe.
Ennek az üvegbotnak az az érdekessége, hogy lépcsőzetesen vékonyodik. Ez abból ered, hogy különböző pontokon befogták, meghúzták. Nyújtva érték el a kellő méretet. Hungaroglass néven ismerhetik a horgászok
– magyarázta Attila.
Az 50-es évek végétől kezdték sorozatban gyártani a többféle méretben és színben kínált üvegbotokat, többnyire fehér és átlátszó opálos árnyalatokban. Az oroszlányi gyűjtőnek mindegyikből sikerült beszerezni néhányat 200-as és 240-es méretben.
Tonkinnád és acélbot
A falak mentén különböző méretű, anyagú és színárnyalatú horgászbotok sorakoznak. Nagy Attilát különös büszkeséggel töltik el a hatvanas évekből származó két- és háromrészes bambuszbotok, és egy Tonkinnád bot. A különleges botokat az 1800-as évek végétől gyártották, és a két világháború között keresett árucikknek számítottak a magyarországi horgászok körében.
A Tonkinnád bot érdekessége, hogy hat darab, háromszög alakúra gyalult szál összeragasztásával készült. Ugyancsak különlegességnek számítanak a régebbi időkből származó úgynevezett tőrpenge és acélból készült botjaim is
– sorolta a tulajdonos, akinek a legtöbb horgászbotja a 70 évek végéről és a 80-as évekből származik. Ezek a készségek különböző színekben, sokféle méretben és változatos típusnevekkel ellátva kerültek forgalomba.
Bár Nagy Attila pontos számot nem tudott mondani, azt elárulta, hogy eddig már több mint 100 botot sikerült begyűjtenie. A színes gyűjtemény felidézi a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát. A falak mentén elhelyezett polcokon több régi orsók, damilok, „klasszikus zsebpecák”, parafa és tollúszók, horgászmérlegek és dvd-k sorakoznak, tovább gazdagítva a tenyérnyi múzeumot.
Szívesen fogadja az érdeklődőket
Az oroszlányi gyűjtő idén szeretné megépíteni azt a kisebb házikót, melyben méltó helyükre kerülhetnek a jelenleg dobozban őrzött darabok is. Az érdeklődőknek akkor szívesen megmutatja majd a gyűjteményt.
Nem múzeum jelleggel csinálom ezt az egészet. Adományok eddig nem érkeztek, de ha valaki úgy gondolja, akkor szívesen fogadom a feleslegessé vált darabokat. Sajnos sok embertől hallottam már, hogy kidobálta a régi dolgokat. Szerencsére egyre többen vagyunk, akik gyűjtjük, felújítjuk a régi horgászfelszereléseket.
Nem először ír a Sokszínű vidék különleges gyűjteményekről. Egy budapesti építész otthonában értékes kerámiák sorakoznak. Egy békési szobafestő bicskákat gyűjt. Sándor szerint nagyon fontos, hogy a tulajdonos megtanulja a helyes „bicskagondozás” alapjait. Egy kunsági postás újjávarázsolt egy évszázados parasztházat, melynek hófehér falai között százéves sublót, festett bútorok, patinás konyhai relikviák találtak otthonra.
