Édenkertet varázsolt udvarára egy fiatal házaspár Zentán

A gyönyörű kis kertet a Vajdaságban lévő, Tisza parti kis városkában, Zentán álmodta és valósította meg a lelkes hobbikertész, Dulity Éva. 2013 tavaszától tervezte, hogy a gazdasági növénytermesztésben nem hasznosított hátsó udvart saját kis édenkertté alakítja át, hogy a béke szigeteként egyfajta rekreációs helyként funkcionáljon számukra a mindennapokban.

Márpedig az egészségügyben dolgozó Éva jól tudja, mennyire fontos a feltöltődés egy fárasztó, stresszes nap után, amit ő a hobbikertjében maradéktalanul átélhet, és feltöltheti az örömtankot.

Hisz nincs annál jobb érzés, mint amikor reggel, a kelő nap fényében végigtekint kis birodalmán, és megállapítja, hogy ezért a meghitt otthon-érzetért, a hangulatért megéri a fáradság.

A kertet 2013 tavaszàn kezdtem el birtokba venni, addig egy kihasznàlatlan hátsó udvarrész volt. A férjem mezőgazdasággal is foglalkozik, addigra alakultak ki a melléképületek, és derült ki, mekkora hely marad a virágoskertnek

– mesélte Éva.

A kertet lezáró téglafal egy helyi mester alkotása, a pavilon viszont – a tetőszerkezet kivételével – a fiatal házaspár két keze munkáját dicséri. A kert, a dúsan burjánzó növények, a vadvirágokra emlékeztető virágkavalkád Éva érdeme, ő gondozza a kertet.

Mindig úgy képzeltem, hogy egy kertnek bujának, dúsnak és titokzatosnak kell lennie. Olyan világot akartam kialakítani magam körül, ami elvarázsol, ha körbejárom. Szeretem a fókuszpontjait: a kőszobrot, a pavilont, a vízköpőt és a kanyargó terméskő ösvényeket.

A természetes szépségű kertek nagy csodálója Éva, azt szereti, ha a növények a maguk természete szerint burjánzanak, terjeszkednek, ha egy mag magától kikel, hagyja felcseperedni, és a meglévő kis növényligethez alakítja a területet. A kialakítás során a fő szempont a folytonos virágzás volt tavasztól őszig, áprilistól októberig  nincs is hiány szín és formapompában. A kertre jellemző a különböző típusok stílusos és ízléses keveredése: vidéki kert, prérikert és az angolkert formajegyeit is felfedezhetjük itt nyomokban.

A hangulatot igyekeztem megragadni, érzéseket akartam sugározni és visszakapni azáltal , ahogy a színeket kombináltam, és játszottam a növények magasságával vagy éppen a levelük díszítő erejével. Nagyon szeretem azt is, hogy az ösvények mindig más és más arcukat fedik fel, attól függően, honnan is nézem őket

– lelkendezett Éva.

Az évelőket, a magas növésű, mályvát, a liliomokat kedveli elsősorban, nagy kedvenc a kínai harangláb, a ligetszépe, de a cickafark is. Nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy rovarbarát legyen a kert, ezért van sok mézelő növény a méhek örömére, fekete bodza, nyári orgona, de van két sárgabarack fa is, rózsalonc, fáklyaliliom, sasliliom, varjúháj, bambusz és iszalag is.

A két kisgyerek is szívesen játszik idekint, és előszeretettel segítenek édesanyjuknak a kertészkedésben. Kérdezgetik, melyik növény micsoda, mire jó, mikor nyílik. Érdeklik őket a virágok, így náluk biztos nem alakul majd ki a városiakra egyre inkább jellemző növényvakság, amikor is az emberek már nem ismerik fel a körülöttük nyíló csodákat.

A gyerekek miatt vannak dísztyúkok is a kertben, szeretnek velük játszani. A hétéves Eliza és a kilencéves Adrián a legszívesebben a kertben tartózkodik, amikor csak teheti.

Büszke vagyok a kertemre, mert van egy hely az egész családnak, ahol békésen üldögélhetünk, sétálgathatunk, újra és újra találunk itt még felfedezetlen szépségeket és a lelket nyugtató harmóniát

– emelte ki és összegezte Éva találóan a vidéki kert fontosságát.

Kiemelt kép: Dulity Éva