A gyönyörű vidéki ház a kicsiny Szalántán áll, Pécstől 10 kilométerre, Harkánytól 6 kilométerre. A pécsi születésű lány, Szűcs-Magyar Viktória itt talált otthonra helyi kötődésű férjével, Szűcs Zoltánnal. A nagymamától örökölt, több mint 100 éves parasztház és a hatalmas udvar, kert, ami körülöleli, minden ember álma. A fiatal házaspár saját kezűleg újította fel azt kívül-belül, az összes bútort maguk csinálták, megőrizve az autentikus parasztház jelleget, amibe mindketten beleszerettek.
Viki szakmája látszerész, férje, Szűcs Zoltán pedig eredetileg autószerelő, de igazi ezermester. A villany- és gázszerelői munkálatokon kívül mindent ő végzett az épületen, először még egyedül, 15 éve.
Már akkor is nagyon szép volt a ház, a bútorok is nagyon tetszettek, csak kicsit túlságosan dominált a férfidizájn. Minden barna és narancs színekben pompázott, ami nem igazán lett a szívem csücske, így az elmúlt tíz évben fokozatosan alakítottam
– meséli nevetve Viki, a talpraesett, és hobbi belsőépítészként, alkalmi festőként és bútorfelújítóként is jól vizsgázó fiatalasszony.
A feleség nagyon büszke a férjére, aki a két kezével építette ilyenné a házat, maga készítette el a bútorokat, a konyhaszekrényt, a nappali berendezését, és hamarosan a fürdőszobának áll neki, hogy az is új arculatot kapjon.
Vicces volt, ahogy ez a mostani nagy átalakítás és bútor-átfazonírozás kezdődött nálunk pár hónapja. Benne vagyok egy bútorfestős csoportban a Facebook-on, és valaki meghirdetett egy nagy adag kék festéket. A kék a kedvenc színem, ez az árnyalat pedig különösen megtetszett, így megvettem az egészet. Le is festettem vele az összes festhető bútort, és mivel semmi nem passzolt így már hozzájuk, a falat is újrafestettük, és a kárpitokat is újrahúztuk, a textíliákat, a kiegészítőket is újragondoltuk
– említi a ház asszonya.
Zoltán a napi munka után tevékenykedett a sajátjukon, Viki pedig, mivel otthon van GYED-en a 10 hónapos kicsivel, így akkor, amikor a baba éppen hagyta. Nagy méretű fa raklapokból készült a lambéria, az étkezőasztal, bontott téglával dolgoztak, maradék csempékből burkoltak, így csupa olyasmiből, amit mások már kidobásra ítéltek.
Fontos szempont volt, hogy ne termeljünk fölösleges szemetet. Nem maradt semmi törmelék, mikor dolgoztunk a házon, sem korábban, sem most. Így elmondhatjuk azt is, hogy környezetbarát módon zajlott a ház csinosítása, a bútorok készítése. A falakat a férjem festette, a bútorokat én, a textíliákat pedig édesanyám varrta. Sok apróságot, hasznos és fontos dolgot az interneten néztem ki. Ez is idő volt, színben és stílusban összeválogatni a megfelelőt
– meséli Viki.
Augusztusban fogtak hozzá a munkálatokhoz, és mostanra végeztek. A fiatal háziasszony büszkesége és legkedvesebb helye a teljesen átfazonírozott konyha lett.
Itt töltjük a legtöbb időt, ezért is ez a helyiség került most az átalakítás során a fókuszba. Mivel itthon vagyok a kicsivel, főzök is mindennap, de csak elücsörögni is szeretek itt. Kedves sztorim, hogy a szagelszívót úgy megsikáltam a múltkor, hogy muszáj volt lefestenünk akril spray-vel, mert felsértettem a krómacél felületet. De így most tökéletesen passzol ide, és olyan, mintha vadonatúj lenne
– lelkendezik a háziasszony.
A 40 méter hosszú, autentikus parasztház telkén áll istálló, pajta, elől kertel, hátul szántóval varázsol el mindenkit, amit jelenleg a háziakon kívül csak két kutya birtokol. A magyar vizsla és a szálkás szőrű tacskó nagyon jól érzik itt magukat, dagonyáznak a novemberi sárban, és hangosan csaholnak örömükben, amikor vadászni indulnak a gazdival, aki magával viszi őket mindig vadászútjaira.
Kiemelt kép: Kovács Anna
