Ráadásul el is szakítjuk a szüleitől, akik valószínűleg a környék ágairól figyelik a drámává váló repülési leckét. Mert erről van szó. Most kezdődik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A madárfiókák kirepülése a kis és közepes testű madárfajoknál nem pontosan egyezik a könnyelműbb elképzeléseinkkel. A fiókák ugyanis a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákkal találkoznak az utcán, a parkban, a kertben a földön ücsörögve, gyakran hangosan csipogva. A látszat ellenére azonban ezek a fiatalok nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros, ha haza visszük őket. Mi ugyanis nem tudjuk megtanítani a fiókákat a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra, ráadásul a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelemmel táplálva a fiatalokat maradandó egészségkárosodást is okozhatunk nekik.
– magyarázza az egyesület.
A legjobb megoldás, ha a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan a legközelebbi sűrű aljnövényzetbe, bokor alá rakjuk. Az egyesület egy itt elérhető infografikával is segíti a helyes cselekvést.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="450" width="800" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A hazai madárfajok nem szagolnak, így az érintésünk nem okoz problémát. Ezért a leszakadt fiókás fészek, viharos időben kiesett fiókák esetében a legjobb mentési megoldás a szülők segítése a pórul járt fiatalok vesszőkosárba telepítésével és ágak közé helyezésével.
Bár elesettnek, magányosnak tűnhet, ez a repülni tökéletesen még nem tudó házi rozsdafarkú fióka rövid élete egyik legfontosabb önvédelmi döntését hozta meg azzal, hogy elhagyta a fészket. Ha mi teljesen feleslegesen mégis hazavisszük, hogy „megmentsük”, csak kárt okozunk neki, mert elszakítjuk az őt etető és nevelő szüleitől, és szinte bizonyosan csökkentjük az elengedését követő túlélési esélyeit.
– részletezte az egyesület.
Az egyesület az erdőjárókat is figyelmezteti: hasonló a helyzet a kirándulás során talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal. Annyi nehezítéssel, hogy ezeket, szüleik kiváló szaglása miatt megfogni sem szabad!
