Nem mindegy, milyen vízzel öntözünk

A növények ellátásának egyik fő feladata az öntözés, még a szárazságtűrőként ismert, vagy sivatagi fajok is igényelnek olykor vizet. Így bátran kijelenthető, hogy nincs olyan növénykedvenc, mellyel kapcsolatban ne lenne aktuális az öntözés kérdése.

Kapcsolódó

Mikor és hogyan öntözzünk? 6 aranyszabály a víztakarékos kertért

A mulcsozás és az esővíz összegyűjtése is sokat segíthet.

Az öntözést a legtöbben a maga egyszerűségében kezelik, és a kellő rendszerességgel egyszerűen vizet öntenek a növény földjére, ám a feladat gyakran ennél összetettebb, ráadásul az sem mindegy, hogy milyen vizet használunk.

Elsőként vizsgáljuk meg, elméletben mi a legideálisabb víztípus.

Ez nem más, mint az esővíz, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a növények a természetben ezt kapják, tehát ehhez adaptálódtak, így a növények döntő többsége az esővizet részesíti előnyben, ami pedig lágy víz. Itt rögtön tetten érhető egy probléma, ugyanis például a szobai növények – melyek nem jutnak automatikusan esővízhez – jellemzően a vezetékes vízből kapnak.

Utóbbi azonban az esetek többségében kemény víz. A cserepes növényeknél gyakran megfigyelhető, hogy földjük felszínén fehéres elszíneződés alakul ki, vagy leveleiken a csapvizes permetezést követően cseppszerű vagy összefüggőbb fehér foltok jelennek meg. Ez jellemzően a csapvíz túlzott keménysége miatt történik.

De mit is jelent a víz keménysége?

A víz keménységét a benne lévő oldott kalcium és magnézium sók mennyisége határozza meg, a helyzetet azonban bonyolítja, hogy a víznek van egy változó és egy állandó keménységi értéke is. A változó keménységet forralással csökkenteni lehet, de az állandó keménységet okozó szulfátok és kloridok nem semlegesíthetők ilyen módon. A víz keménységét ez a két tényező adja meg, a keménység kifejezésére többféle skála van használatban, minél alacsonyabb a mérőszám, annál lágyabb a víz.

A kemény víz növényekre gyakorolt hatása hosszútávon negatív, a talaj ugyanis ilyen esetben meszesedik (megnövekszik a sótartalma), ez tápanyag-felvételi problémákhoz vezethet, ami a gyökerek elhalását, rossz esetben a növény pusztulását okozhatja. A leveleken lerakódó ásványi réteg gátolja a fotoszintézist és akadályozza a gázcserét.

A csapvíz emellett egyes területeken erősebben klóros, ami az érzékenyebb növényfajoknak szintén gondot okozhat. A víz keménységét gazdaboltokban kapható egyszerű eszközzel lehet tesztelni, a csapvíz összetevőiről pedig az illetékes vízműtől lehet tájékoztatást kérni.

Mi a legjobb akkor?

A fentiek értelmében egyértelműen az esővíz, ugyanakkor sajnos az esővíz gyakran savas vagy szennyezett, főleg városi környezetben, vagy ipari vidékek közelében így az érzékenyebb, egzotikus szobanövényekhez nem minden esetben ajánlható az esővíz használata, kerti és balkonnövényekhez azonban remek ötlet gyűjteni. Utóbbihoz csupán egy megfelelő méretű edényre lesz szükség, melyet az ereszhez csatlakoztatunk.

Hasznos tipp, hogy hevesebb esőzéskor az első negyedórában még ne engedjük a lefolyó vizet gyűjtőtartályba, ilyenkor mosódik le a tetőről az ott lévő szennyeződés és törmelék. A gyűjtött esővíz minősége jobb marad, ha átlátszatlan, lefedhető edényt használunk, így ugyanis nehezebben szaporodnak el a mikroorganizmusok, és a fedés miatt a szúnyogok sem tudnak sokasodni benne.

Fém helyett jobbak a modern műanyag edények, ezekből kevesebb káros anyag oldódik ki, de természetesen a legideálisabbak a fa hordók, melyek ráadásul dekoratívak is.

A kényesebb benti fajokhoz a már említett forralással lehet lágyított vizet előállítani, de jó ötlet az állott (edénybe engedett, majd egy éjszakán át állni hagyott) víz használata is.

Elviekben a fúrt kutak vize is megfelelő, de egyes helyeken a talajvíz is szennyezett lehet.

Ezért is érdemes tájékozódni, vagy a kút vizét bevizsgáltatni, és ez nem csak a növények miatt fontos. A kemény csapvíz lágyítása kémiai úton is lehetséges, de ez veszélyes ipari művelet, azonban a tőzeges vízlágyítás otthon biztonságosan alkalmazható. Ilyenkor a túl kemény vízbe 10 literenként 5 dekagramm tőzeget kell adagolni, és 10-12 óra állás után máris felhasználható a környezetbarát módon lágyított víz.

Végül pedig egy érdekesség: a víznek nem csak a keménysége, de a hőfoka is számít.

A szobanövények öntözéséhez nem ajánlott a túlságosan hideg víz használata, érdemes a szükséges mennyiséget öntözőkannába, vödörbe ereszteni, majd a beltérben egy éjszakán át állni hagyni. Így nem csak a hőmérséklete lesz ideális, de a keménységéből is veszít.

Köszönjük az írást Megyeri Szabolcsnak, akinek további cikkei a blogjában olvashatók.

Kapcsolódó

Így lehet a kert környezetünk természetes klímaberendezése

Egy könyv, mely iránymutatást nyújt az ökológiai potenciállal rendelkező, könnyen gondozható kertekhez, amelyek ki fogják állni a klímaváltozás kihívásainak próbáját.