Kertünk-Portánk

Két kezükkel tettek csodát a Kádár-kockával

Mindent maguk építettek, csak a villany, a fűtés és a vízvezeték szereléséhez hívtak szakembert, és bár a munka nagy része elkészült, a kertrendezés, teraszépítés lesz még egy nagyobb falat.

A kreatív szakmában dolgozó két fiatal úgy döntött, hogy a fővárosból vidékre költözik, és mivel mindketten szeretik a régi épületeket, valami felújításra szoruló, hagyományos formájú házat kerestek. Végül egy Kádár-kockában láttak fantáziát és a hagyományos formákat, elemeket megőrizve, saját kezűleg újították fel.

Laci asztalos és kosárfonó, én kiegészítő- és textiltervező vagyok és mindketten a filmgyártás berendezés részlegén dolgoztunk éveken át. Így adta magát, hogy a saját otthonunkat is mi álmodjuk és valósítsuk meg. Budapest és Győr vonzáskörzetében kerestünk házat. Építkezni nem akartunk, meglévő „alapanyagból” szerettünk volna dolgozni, mivel az nagyobb külső segítség bevonása nélkül is kivitelezhető volt számunkra. Olyan ingatlan után kutattunk, ahol megvalósítható a vidéki ház életérzés

– mesélt a kezdetekről Gottlieb Réka, aki elmondta azt is, hogy rajonganak a szép régi épületekért, legyen az egy magyar parasztház, egy monumentális viktoriánus lakóház, egy toszkán kúria vagy épp egy angol nádtetős cottage. És bár a Kádár-kocka korántsem tekint vissza ilyen nagy múltra, mint a felsorolt példák, végül úgy alakult, hogy ebben látták meg a fantáziát.

 

A Győr melletti kockaházunkat annak idején toldozták-foltozták, ami izgalmas tagolt formát eredményezett a nagy bejárati kőoszloppal. A bontás során tárult fel előttünk minden ilyen kis hozzáépítés.

A ház főbb formai jegyeit mindenképp meg szerették volna tartani, egy kedves vidéki házat alkotni, és mivel nagyon hasonló az ízlésviláguk, így nem okozott gondot közös nevezőre jutni.

A tervezésért én feleltem, amihez egy ingyenes 3D tervező programot használtam. Rengeteg variációt rajzoltam, mire létrejött a végleges koncepció. Minden projektet százszor is újra gondolunk, mielőtt belevágunk, majd sokszor menet közben változtatunk, ha a körülmények úgy kívánták. Megannyiszor pont a kényszerhelyzetek szültek kreatív megoldásokat. Az anyagi korlátok megtanítottak minket arra is, hogy nem ragaszkodhatunk görcsösen minden ötletünkhöz és nyitottnak kell lennünk az új lehetőségekre.

Arra a kérdésre, hogy milyen nagy kihívásokkal kerültek szembe, Réka elmondta, hogy lényegében amióta belevágtak az otthonteremtésbe, az folyamatosan kihívások elé állította őket.

A Covid miatt azonnal meg kellett hozni a döntést, hogy Budapestről Győrbe költözzünk. Lacira hirtelen nagy fizikai teher került, mivel a bontás megkezdésekor már a kisfiunkat vártuk és én ebben az időszakban nem tudtam aktívan részt venni a munkálatokban

– Mesélte Réka. De szerencsére a bontásban a család és Laci barátai is hatalmas segítséget jelentettek. A közös kemény munka – bontás, sittlapátolás, falinjektálás, kohósalak-lehordás, tetőbontás és még hosszú a sor – máig szép emlék mindenkinek és valahol össze is hozta a családtagokat.

Mai napig szívesen idézzük fel a családi bulikat a sittkupacok között vagy épp a teljesen szétvert házban. Fizikailag talán a legmegterhelőbb Laci számára a tető héjazatcseréje és a folyamatos lapátolás-cipekedés volt. A családtagok a tetőről a kohósalak lehordását emlegetik mumusként. Én egyértelműen a födém szigetelésének végét vártam a legjobban.

Utóbbi egyébként nagy tanulságos volt a fiatal pár számára. Ezt ma már biztos, hogy máshogy kiviteleznék, ugyanis a padlástérben van a fűtés beltéri egysége, amiből csövek ágaznak a szobákba, valamint a villanyvezetékeket is itt vezették el.

Nem kis kihívás elé állított minket a födém lefóliázása, a gyapotpaplanok kiterítése úgy, hogy folyamatosan mindent körbe kellett vagdosnunk, ragasztanunk, miközben sok helyre nem is léphettünk. Jelenleg már más sorrendben csinálnák ezeket a munkafolyamatokat és inkább gyűjtenénk egy járható szigetelésre, amivel nem nekünk kell küzdenünk.

Egyébként a fűtés kiépítése okozta az egyik legnagyobb fejtörést Réka és Laci számára.

Azt tapasztaltuk, hogy minden szakember az ő személyes kedvencét forszírozza, minden más megoldás felejthető. Az anyagiakról már nem is beszélve, hogy mi az, ami egyáltalán megfizethető számunkra. Végül a légcsatornázható klíma mellett döntöttünk, mert valami előre mutatót szerettünk volna. Külső szakembert még a villanyvezetékek bekötésére ill. a vízvezetékek kiépítésére kellett hívni.

A többi munkát vagy ketten végezték családi, baráti segítséggel vagy Laci egy most már barátnak mondható kőművessel együtt. Ketten cserélték a tető héjazatát, vakoltak kívül-belül, homlokzatot szigeteltek és színeztek, váltottak ki főfalat acélgerendával.

Laci egyedül építette be a nyílászárókat, emelt gipszkartonból válaszfalakat, véste elő a villanyvezetékeket, fapadlót rakott és még sorolhatnám. Folyamatosan szakmai fórumokon és könyvekből képezte magát, hogy mit hogyan is kéne jól kivitelezni. Sokszor nem volt épp könnyű egyszerre helyt állnia a munkahelyén és a házfelújítással is haladnia.

Réka is részt vett a kisebb munkákban, a bontásban is, de a a bútorok felújítása, a festőmunkák, varrás-kárpitozás az ő feladata volt, és mióta a kisfiuk nagyobb lett, őt is próbálják bevonni játékosan bizonyos feladatokba a ház körül.

A ház lakótere közel 91 négyzetméter, ehhez jön hozzá a régi nyári konyha, ami jelenleg raktárként funkcionál, később Réka műhelyét rendezik itt be. A felújításra megközelítőleg 15 millió Forintot fordítottak eddig, amibe belefért a tető héjazatcseréje, aljzat helyes rétegrendjének kialakítása, lakótér betonozása (Estrich-hel együtt), az aljzat és a falak vízszigetelése, bel- és kültéri nyílászárók cseréje, egy főfal 4,5 m-es szakaszának kiváltása acélgerendával.

Volt gipszkartonozás, hideg- és melegburkolatok, szaniterek, szobák festése, homlokzat szigetelése és színezése, terasz fedése, légcsatornázható klíma kiépítése, víz- és villanyvezetékek cseréje, bontás során keletkezett törmelékek konténeres elszállítása, festékanyag bútorokhoz.

Egyértelműen a munkadíjakon tudtunk a lehatékonyabban spórolni, illetve azon, hogy számos építőanyagot és berendezést az adok-veszek oldalakról szerzünk be. Azon kívül, hogy kincsekre lelhetünk itt, egyedibb megoldások is születnek. Szinte csak használt vagy régi bútoraink vannak, amik várják a sorukat, hogy kezelésbe vegyük őket.

Rékáék 4 éve kapták meg a házkulcsokat és 2 éve költöztek be, de akkor még korántsem voltak készen és jelenleg is még sok a feladat, de haladnak szépen.

Úgy számoltuk, hogy a következő két évünk még a főbb projektek befejezéséről fog szólni. Nincs még beépített konyhánk, hiányoznak a szegőlécek, rengeteg a festenivaló a bútorokon és nyílászárókon, számos kiegészítő hiányzik, a teraszunk rendbetétele épp, hogy elkezdődött, a kertet a sitt és az építési anyagok kupacai csúfítják, a romos régi disznóól, mint egy nyílt seb az udvaron.

A kertrendezés lesz még egy nagyobb projekt, ide érkeznek a facsemeték, bokrok, a régi betont a beállóról felbontják majd, és tervben van egy kis tó és üvegházat is. Van még tennivaló, habár a ház munkálatainak nagy része szépen elkészült, és úgy látják, hogy nagy utat tettek meg a sötét, zegzugos Kádár-kockától egy élhető, világos és barátságos otthon kialakításáig.

A pár egy Instagram oldalt is üzemeltet housewithgreywindows néven, ahol részletesen, sok fotóval mutatják be a kockaház felújítását.

Kapcsolódó
Luxusotthont varázsolt egy kockaházból a debreceni család
A Kádár-kocka a falújítás után  a legmodernebb házakat megszégyenítő minőségű otthonná alakult át.
Olvasói sztorik