Tóth Sándor 1937-ben született Kecskeméten, gyermekkorát Helvécián töltötte. Édesapját hamar elveszítette a II. világháborúban, így édesanyja egyedül nevelte. 1960-ban megnősült és Ballószögre költözött. Azóta ott lakik.
73 évesen döntöttek úgy szüleim, hogy kiköltöznek a faluból tanyára az egyik gyermekük szomszédságába, ahol egy 6000 m2-es erdő, szántó nagy részét varázsolta egy év alatt csodakertté, melyben a család számára, gyerekeknek, unokáknak megtermeli az összes konyhakerti zöldséget. Paprikából, paradicsomból számtalan fajtát
– mesélt édesapjáról lánya, Tóth Ilona, akitől azt is megtudtuk, hogy jövő februárban lesz a 65. házassági évfordulójuk, amit 3 gyermekük, 7 unokájuk és 1 dédunokájuk társaságában ünnepelhetnek meg.
Sándor előbb a helvéciai mezőgazdasági szövetkezetnél dolgozott, mint traktoros 25 évig, majd Ballószögön lett postás 27 évig és innen ment nyugdíjba.
Sándor nagyon sokat tett a falu közösségért is, az elsők között lett Ballószög díszpolgára. Többek között a település temetőjében állított emléket a II. világháborúban elhunyt katonáknak, emlékezve az édesapjára is. Egy keresztet és egy kopjafát készített, amit Marosi Izidor püspök atya szentelt fel.
A kertészkedést autodidakta módon tanulta, ha valami nem sikerült, az nem vette el a kedvét, tanult belőle és próbálkozott tovább. Mindig szeretett a kertben dolgozni. Különleges virágokat szerzett be és kísérletezett a szaporításukkal, nemesítésükkel is és mindezt a saját kedvtelésére. Most is gyönyörű a virágos kertje
– mondta el Ilona hozzátéve, hogy a gyümölcsfák metszését is megtanulta, a faluban sok helyen segít fákat metszeni.
A vödrös termesztési módszer felfedezését pedig a szamócának köszönheti.
Úgy öt évvel ezelőtt szamócatermesztésbe fogott édesapám és akkor néztünk szét, hogy milyen módszerek vannak a nagyvilágban. Végül a vödrös módszer mellett döntött és vásárolt 800 darabot, mert ilyen tételben már sikerült nagyon kedvezményesen hozzájutni.
Sándor közbe rájött, hogy lényegében mindent lehet vödrökben termeszteni. Még krumplit is. A vödrökbe saját maga gyártotta komposztot rak. Lótrágyából, marhatrágyából, homokból és háztartási, kerti komposztált anyagból keveri.
10 naponta öntözi tápoldattal. Elsején, tizedikén, huszadikán, hogy el ne felejtse. Minden nap kétszer öntöz. Reggel és estefelé. Állott vízzel. Nagy hordókat enged tele fúrt kútból vízzel, mert tanyán csak az van. Az esővizet is gyűjti, ha van rá lehetőség. Nem biokertészet az övé, de nagyon kevés vegyszert használ. A vödröket tudja olyan magasságba rakni, hogy könnyen kezelhető legyen, az elhasználódott földet pedig felhasználja a következő évben a komposzt keveréséhez
– árulta el Ilona, aki elmondta azt is, hogy édesapja nem csak vödröket használ, hanem elhasználódott autógumikat is. Ugyan úgy megtölti komposzttal és a terjedelmesebb növények – mint például a cukkini – abban növekednek. És természetesen palántákat is nevel Sándor bácsi, gyűjti a magokat, de vásárolni is szokott a frissítés miatt.
Vannak a kertben gyümölcsfák is természetesen. A legyek és más kártevők ellen pedig speciálisan védekezik édesapám. Műanyag flakon oldalán kicsi nyílást vág. Megtölti cukros vízzel, sört és ecetet önt hozzá. Így a méhek nem mennek bele, de a legyek és a darazsak igen. Ezeket a csapdákat a fák ágaira aggatja.
Ilonától megtudtul azt is, hogy a vödrös módszer előnye, hogy kevesebb termőföldre van szükség, bár azt gondosan kell előkészíteni és a locsoláshoz is kevesebb vizet használ az édesapja. Fizikailag könnyebb a növények gondozása is, és ez egyáltalán nem mindegy 87 éves korban, hiszen Sándor bácsi csak egyedül gondozza a kertjét. A betakarításban, feldolgozásban szokott segíteni a család. Mindent feldolgoznak és törekednek a teljes önellátásra.
