Nagy-Héra Dorka eredetileg humán területen tanult, kulturális szervező és óvodapedagógus diplomával rendelkezik, és a világ templomának tekinti a természetet. Nem véletlenül választotta a hegyi kerékpározást. Bár a legnagyobb forgatagban, Budapest közepén nőtt fel, szülei hamar felismerték, hogy egy gyereknek a természet közelségében a legjobb, a legnagyobb játéktér a szabadban adott, ezért, amint alkalmuk adódott, vettek egy telket egy kedves zsákfaluban.
Gyugy település Lengyeltóti közvetlen közelében, a Pogány-völgyben fekszik. Számos mezítlábas, madárdaltól hangos nyárról őriz emlékeket a kertbarát, akinek a falu egyet jelentett az édenkerttel. Később, családi okok miatt el kellett válnia a kerttől, de családja számára olyan új lakóhelyet keresett, amely „nem ereszti el csak úgy”, megdobban a szíve, ha hazafelé tart.
Tulajdonképpen Gyugyot kerestem és találtam meg a Dunakanyarban, a Börzsöny lábánál, Verőcén. A portára részben a lányaimnak köszönhetően bukkantunk. Fontosnak tartottuk, hogy ne a faluban lakjunk, hanem egy kicsit távolabb, hogy a kertből szabadon nyújtózó ágak, növények senkit se zavarjanak. Szerencsére hasonlóan gondolkodik mindkét szomszédunk, Anették és Kláráék is a természetes kertet szeretik. Azt hiszem, még külön örülnek is annak, hogy a kert egyik felét erdősítjük
– mesélt Dorka a Sokszínű vidéknek.
A hobbikertész családja immár negyedik éve él a verőcei varázskertben, ahol a cserszömörce, a hunyor és a homoktövis is magával ragadó élményekkel gazdagítja a lakókat. Dorkát és Gábort nem csak a kerékpározás és a zene köti össze, hanem a természet iránti tisztelet, a hála is. A kertbarát mesélt arról is, hogy a jövő a múltunkban szunnyad. Nagy-Héra Dorka szerint, ha egy hozzánk hasonló gondolkodású közösség vesz körül bennünket, könnyebbé válik a létezés.
Ameddig a szem ellát, fák és bokrok váltakoznak. Mekkora pontosan a kert?
A kert 2195 négyzetméteres területen fekszik. A talaja agyagos, ezért nincs könnyű dolgunk. Ehhez jön még az erdősített terület „katlan jellege”, ami abból adódik, hogy annak idején, bő 100 éve a téglagyárhoz szükséges agyagot innen ásták ki. Emellett zegzugos és hegyoldalban vagyunk, mondhatni, állandóan „karban tart minket” a kertünk. Több Miyawaki erdőket idéző bázisunk van a kerten belül. A porta legnagyobb része fás-virágos-bokros. A jövőben szárnyas háztáji állatokban gondolkodunk, de csak mértékkel. Kakasszó, tojó tyúkok nélkül mit sem ér egy kert.
A kertnek van egy villanypásztorral elkerített erdős része a domboldalon. Őshonos fák és bokrok szépen megférnek az ültetett haszonnövényekkel. A természetes kertek mozgalomhoz is csatlakozott. Mitől lesz egy kert igazán természetes?
A telek előző tulajdonosai is nagy hangsúlyt fektettek a biodiverzitás-barát kert megtartására. Gyulai Iván ökológus minden egyes meglátása számomra kincset ér. Tervezem is, hogy részt vegyek a tanfolyamain. A terepkerékpározás során megfigyelhettem, hogy az erdő talaja mennyire gazdag. Ebből a megfigyelésből jöttem rá, hogy a faleveleket nem kell elgereblyézni, legfeljebb csak a kiépített ösvényről sepregetem el őket. A talaj olyan, mint az emberi bőr: ha kitesszük a túlzott napsütésnek, bizony megég, ezért vigyáznunk kell rá. Hasonló okból takarjuk be a talajt mulccsal. Hagyni kell érvényesülni azokat a növényeket, amelyek igen ellenállók a forrósággal szemben.
Milyen elvek mentén telepítette a növényeket? Milyen szempontok alapján műveli a kertet?
A váci Bagolybükk Környezet- és Természetvédelmi Egyesület alapítója, Boldog Gabriella javaslatára igyekszem több fűfélét elültetni. Fontosnak tartom, hogy ősfás, virágos-bokros kertünk legyen, és lehetőleg az adott táj jellegének megfelelő növényzettel népesítsük be a ránk bízott területet. Igaz, hogy nálunk is megjelentek az invazív növények, sőt ültettem is, hiszen nem tudtam ellenállni a magnóliák és hortenziák szépségének. Az egyesület a közelmúltban egy felhívást tett közzé a természetbarát kertek gazdáinak. Ehhez én is csatlakoztam, mert a célom a szemléletformálás. Azt vallom, hogy a talaj életben tartása csakis a természettel együttműködve lehetséges.
Sok kertben azt látni, hogy mindent lebetonoznak, műfűvel és gyeppel borítanak. Sokan mindenféle divatos trendnek akarnak megfelelni, no meg a begyöpösödött gondolkodású szomszédnak, és önkormányzatnak. Pedig nem az emberek által túlszabályozott (műanyag) kert a valódi, hanem az anyatermészet által teremtett kaotikus rend, hiszen itt mindennek megvan a helye és szerepe.
Milyen módszerekkel kertészkedik? Milyen zöld megoldásokat alkalmaz a kertben?
A kertészkedés esetemben nagyon kevés tevékenységből áll: talajtakarás, esővízgyűjtés, komposztálás, megfigyelés. A növényeken túl tele vagyunk ízeltlábúakkal, gyíkokkal, madarakkal, vadakkal, mókusokkal. Párom, Gábor évente legfeljebb két alkalommal kaszál, lehetőleg kis területen, és emellett az erdősítésre szánt területen a vadszőlőket gyéríti. Ha elburjánzik néhány gyomnak ítélt növény, bizony ritkítom. Elsősorban az “alattomos” toklászra gondolok. A kertünk száz százalékban beporzóbarát, bár szeretnénk még több évelő virágot ültetni. Előző tulajdonosoktól megörököltük a loncot, a rózsabokrokat, a diófákat, a cseresznyét és a szilvafákat.
Megfigyeltem, hogy a legnagyobb szárazság idején a mezei juharok, tölgyek hihetetlen erővel bújtak elő a földből. Idén a nyárfa okozott meglepetést, igaz a kertben hagyott kaspóból a fokhagyma mellett tört előre.
Minden pillanatban megtapasztalja a biológiai sokszínűséget a környezetében. Nyilván fajgazdag egy ilyen beporzóbarát „dzsungel”. Milyen különlegességeket rejt ez a pompás birodalom?
Nagy büszkeségem a kertünk egyik bogyósa, a fekete berkenye. A szilfa, akárcsak a tölgyek és a birs, csak „magától van”. Idén az erdőnkbe két hársfát is elültettünk, illetve a tűzrakónál naspolya, mogyoró, vackor, a déli fekvésű kertrészben pedig mandula, ribizlifa is helyet kapott. És persze velünk élnek a fűszernövényeink. A szörpöm alapja a levendula, a citromfű és a menta. Nálunk a szarvas- és orrszarvúbogár, a szender állandó vendégek. Fontos, hogy az egészséges talaj mindenféle élőlénytől hemzseg.
Milyen tanácsokkal látná el azokat, akik az Önök kertjéhez hasonló, természetes kertben gondolkoznak?
Egyrészt, nagyon fontos kezdeményezésnek tartom a Kovács Gyula nevével fémjelzett Tündérkertek mozgalmat, amelynek tagjai a régi fafajtáink, bokraink újraélesztésére fektetik a hangsúlyt. A kosdi „Levendulamamától”, Novák Évától kaptam fákat. A kertje csodálatos, ő egy igazán művelt ember. Szinte minden egyes gyógynövény nevét latinul ismeri, csodálatos egyéniség, sokat köszönhetek neki.
A másik fontos téma a magbörze és a magbank. Ha szeretnénk, hogy a táj eredeti jellege megmaradjon az utókornak, akkor a magbank tevékenysége nélkülözhetetlen. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Dunakanyar lakói közül egyre többen a biodiverzitás megőrzésére fektetik a hangsúlyt. Számos csodálatos kezdeményezés kap szárnyra itt, a Börzsönyben. Mintha ide terelte volna az élet a természet őrző tündéreit.
A magbörzék rendszeresek nálunk, Verőcén található a Miegymás hulladékmentes bolt, a kerékpárút mentén Kismaros és Nagymaros között a Duna-Mező Biokertbe tekinthetünk be egy picit. Mellettük Juci, a gyümölcsleves árulja a nedűt. Verőcén működik a szörpös Panni családi üzeme, a csoroszlyai lisztet árusító és a kovászos kenyereiket sütő Béke pékség, a PékRéka és még sorolhatnám. A testi jólétet a Zsengélő egészíti ki a szellemi-lelki táplálékkal.
Úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy hagyd élni a természetet. Csak feküdj le a kertedbe helyezett nyugágyadba, és hallgass, szaglássz, ízlelj, láss!
