Novák Alexa már egészen fiatalon ismerkedett a kertészkedéssel, egyik barátnőjénél „oltották be” a növények szeretetétével. Édesanyjától otthon, az ablakpárkányon némi helyet kapott, ahol cserepes növényeket nevelhetett. A pszichológus később sem szakadt el a természettől, sőt. Holisztikus mozgástanárként Alexa eleve erős kapcsolatot ápol a kerttel, úgy érzi, létszükséglet számára, hogy kikapcsolódjon a zöld környezetben.
A háromgyermekes édesanya néhány éve úgy döntött, felhagy az időrabló fűnyírással, inkább „megengedi”, hogy varázslatot kertje természetes szépségében létezzen, fejlődhessen. Alexa szívesen mesélt a Sokszínű vidéknek „A békénhagyott kertről”, amely számára ez a béke és nyugalom szigete. A mozgástanár kedvenc helyén képes a szó legtisztább értelmében kapcsolódni a természethez.
Az alap szakmám pszichológus, egyéni konzultációval és szomatikus szemléletű mozgáscsoportok vezetésével foglalkozom. Szellemileg a Feldmár Intézethez tartozom, nagy vonalakban az ott képviselt értékeket tartom magaménak a pszichológusi munkámban. Az Autentikus Mozgás nevű rendszerrel, formával dolgozom a legszívesebben, de az ökoszomatika nevű szemlélet miatt van egy erős kapocs a természethez, kerthez is.
A férjemmel a jelenlegi és az ezt megelőző lakóhelyünkön is Budapestről kiköltözött, úgynevezett gyüttmentek voltunk. Az első házunk Fóton volt, ahol egy kertész kertjét kaptuk meg, tele gyönyörű, különleges növényekkel. Arra hamar rájöttünk, hogy az építkezés műfaja nem nekünk való, úgyhogy elköltöztünk Veresegyházra.
Honnan indultak, hogyan kezdődött a „békénhagyott kert” története?
Amikor kiköltöztünk, a kert még csak feleakkora volt, mint jelenleg. Egy szabályosan kialakított, becsövezett, könnyen fenntartható kis kert, ami abban az időben, kisgyerekesként a megváltást jelentette nekünk. Azt senkinek nem tanácsolnám, hogy úgy válasszon lakóhelyet, mint mi: szag alapján. Egyszerűen jó volt a szaga, jó volt a kert klímája, négy hatalmas kínai nyárfa állt a ház mellett, nagyon hangulatos volt számunkra.
A szomszédunkban lakó faházas, erősen elhanyagolt kertet pár év múlva sikerült mellé megvásárolni, de egy darabig nem nyúltunk hozzá. Szerencsére rájöttem, hogy kisbaba mellett képtelen lennék egyedül rendbe tenni, úgyhogy az egybesimításával egy céget bíztuk meg. A domborzatát, a csirkeólas részt, a magaságyásokat és pár beültetést ők végezték el. Maradt elöl egy rész, amire földet se hozattunk, mert úgy gondoltuk, hogy oda majd egy garázs épül – ezt a mai napig Ugarnak hívjuk.
Ön szerint akkor teszünk jót a kerttel, ha kevesebbet bolygatjuk. Mikor döntötte el, hogy hagyja természetesebb állapotában „lélegezni”?
A békénhagyott kertrész pár éve alakult, mert egyrészt elegem lett a fűnyírással töltött, elpazarolt időből, másrészt a saját szememmel láttam, nem csak olvastam róla, hogy a méhek bajban vannak és a magam módján próbáltam értük valamit tenni. Az, hogy ez lélektanilag is egy értelmes része az életemnek, az utólag tudatosult bennem.
Sok köze van a mozgásos improvizációnak kedvező békénhagyottsághoz, ítélkezésmentes megfigyeléshez. Az improvizációnak is van egy egyszerű kerete, éppen, mint ahogy a kertemet is kerítés határolja, tudom, hogy hol a vége, ez nem bizonytalan. Egyébként is jót tesz, ha először megengedem magamnak, hogy megmutassa magát valami, ami a mélyben van…éppen úgy, mint a magok a földben, amelyekből kinyílhat egy növény, ha nem kaszáljuk le idejekorán.
Pszichológusként gyakran hallom szó szerint ezeket a szavakat a klienseim szájából: csak arra vágyom, hogy hagyjanak már békén és legyen esélyem pihenni és kitalálni, hogy merre tovább!
Jelenleg mekkora a terület, és milyen részekből áll a kert?
A békénhagyott kert 1600 négyzetméter. Van hagyományosan beültetett része, van egy méhlegelős rész, helyet kapott egy hatalmas trambulin is. Hátul a csirkék kapirgálhatnak, áll a kertben egy lombház egy öreg ezüstfán, és ott van az ugar a tűzrakóhellyel. Magaságyások, néhány gyümölcsfa és egy nem működő, javíthatatlan medence is a részét képezi a kertnek, ezt a medencét magunk között csak tájsebnek nevezzük. Elbontani is egy vagyon lenne, úgyhogy még nem tudjuk, hogyan lehetne rendbe tenni ezt a részt. A nagy álmom, hogy a helyét egy csoportozásra is alkalmas, stégszerű deck-el lehetne lefedni, olyasféle teret létrehozva, mint Anna Halprinék legendás kertjében, persze mindezt kicsiben.
A kert egészére igaz, hogy vegyszermentes. A kártevők néha kárt tesznek, de a vegyszerekkel szembeni ellenérzésem akkora, hogy inkább lenyelem a veszteséget. Így tűnt el a kertből például a puszpáng – amennyit a hernyók ellen permetezni kellett volna, nem érte meg nekünk.
Miben különbözik a békénhagyott kert egy hagyományos kerttől?
Első pillantásra talán abban, hogy sokkal zöldebb, üdébb, kuszább és zabolátlanabb. Belülről szerintem a legfőbb különbség az, hogy egyre kevésbé érdekel engem ez a „külső szem”.
A reggel úgy indul, hogy kimegyek egy üdvözlésre. Ilyenkor körbe pillantok, gyönyörködöm, de azért megnézem, hova szükséges esetleg egy extra adag locsolás. Ez a nap legszuperebb része, mindenkinek ajánlom, akinek csak egy cserépnyi kapcsolata is van a természettel.
Vannak kedvencei, akár különlegességek? Milyen növényeknek ad otthont a kert?
Nincs a kertben semmi különleges, vagy „macerás” növény. Olyat tudok említeni, ami sok örömet okoz. Például egy diófa középen, ehetetlen terméssel (cinegedió, meg amúgy is beteg), de alatta nagyon klassz hűsölni, hintázni és a vendégekkel enni, beszélgetni. A lila akácunk 1 méternél is hosszabb virágfürtöket növesztett idén és egészen mesebeli élmény volt aláhúzódni. A lányaim alávitették a padot és sok időt töltöttek el ott. Nagyon szeretem az egyik szomszédunk „totálisan” magára hagyott dzsungelét, mert elképesztő hűvös árad belőle nyaranta.
A lágyszárúak közül minden növényt nagyon szeretek, ami ehető, vagy gyógyhatása van. Szeretem, hogy a fű nálunk citromfűvel és mentával vegyes. Ha tehetném, vagy nagyobb területem lenne, akkor rengeteg rózsám lenne. A jelenlegi virágokat is cipeltem magammal az előző kertből. A Pierre de Ronsard fajta nagy szerelem. Vetnék sok damaszkuszit, mert sok rózsás terméket használunk, többek között teát és vizet. Levendula-mániás vagyok, de gyakorlatilag mindegyik növénnyel kapcsolatban van számos történetem.
Mennyire tudatos a tervezés, voltak-e szempontok a kert alakításakor? Hogyan „működik” a kert?
Az egyetlen szempont talán az élvezet, jó érzetek, kellemesség. Sokat vágyakozunk, tervezgetünk a gyerekekkel. Talán a legizgalmasabb pontja a kertnek, ahonnan a legtöbbet látni a békénhagyott részből. Ott nagyon izgalmas és sűrű élet zajlik. Ez a legékesebb bizonyítéka, hogy a diverzitás jobb, mint a monokultúrák.
Hallgatva ahogy mesél a kertről és az életről, mindenből harmónia és természetesség árad. Úgy érzem, tudatosságra törekszik. Megjelenik az újrahasznosítás gondolata a kertben?
Ez is elég korán kezdődött. A csernobili katasztrófa gyermekként nagyon megijesztett. Rádöbbentett arra, hogy ami élő, az nagyon könnyen tönkre tehető, és felismertem, hogy a felnőttek nem feltétlenül csinálnak mindent jól. Később, az egyetemi évek alatt a Humánökológia programra jártam. Vida György, Fleischer Tamás és Karátson Gábor óráiról a mai napig hordozok mondatokat szinte szó szerint.
Az is igaz, hogy a nagycsaládos életmód mellett ez nem minden esetben jön össze, de ezért nem bántom se magamat, se másokat. Az autóhasználatot például nem tudjuk nagyon megúszni.
Annak ellenére, hogy „békén hagyja”, mégis, mennyi gondoskodást igényel a kert?
Akkor foglalkozunk a kerttel, amikor jut rá idő. Sajnos az életünk eléggé improvizatív, bár nagyon szeretném, ha kiszámíthatóbb lenne, de jelenleg nem az. Biztos, lehetne még többet tenni a kertért. Vannak például elhanyagolt részei, nemcsak „békénhagyottak”. Tavaly egyszerűen nem maradt idő az ágyásokra. Idén valahogy többet sikerül velük foglalkozni.
Az tény, hogy a korábban fűnyírásra szánt 5 óra meló már a múlté. Amire nincs idő -, mert mással vagyunk elfoglalva, például betegség, tanulás, munka – akkor azt nem csináljuk meg. Így is marad mindig olyan hely, vagy valami, aminek örülni lehet.
A cikk fotóit Novák Alexától kaptuk.
